Van ugye a coach, mint mentális edző és a szó eredeti jelentése szerint van a coach, mint sport edző.
Én mentális edző vagyok, ma pedig egy nagyon kedves, régi ismerősömről olvastam egy cikket, ahogy őt mindenki emlegeti, - a "Csaba bácsi"-ról, azaz becsületes nevén Giczy Csaba világ- és olimpiai bajnok kajakozóról, és sok-sok nemzedék kajak edzőjéről. Mindenkinek meleg szívvel ajánlom elolvasásra Csaba bácsi nyilatkozatát sportról, emberségről.
A gyerekeim nem versenylovak!
Könnybe lábadt szemmel olvastam a riportot, mert ő olyan csodás ember, hogy csak meghatottan tudok rá gondolni.
Négy gyermekem van, s közülük hárman jártak Csaba bácsihoz kajakozni. Mindig fontosnak éreztem, hogy a gyerekeim mozogjanak. Viszont sosem akartam belőlük "versenylovat" csinálni.
Több sportot is kipróbáltunk, de mindenütt azt tapasztaltam, hogy ha nem lesz a gyerekből előbb-utóbb sikeres versenyző, akkor nem törődik vele az edző és a gyerek elkedvetlenedik, végül abbahagyja az adott sportot.
"Egy Duna parti csónakházban, nagy a jókedv minden nap....."
De az UKSC-nél ez nem így volt. Szerencsénkre egy napon lekeveredtünk a középső kislányommal a csónakházhoz, ahol olyan kedves, családias fogadtatásban volt részünk, hogy ott ragadtunk. Aztán szép lassan a másik két kislányom is leszivárgott a csónakházba és kajakozni kezdett. Csaba bácsi pedig óriási türelemmel tanítgatta őket. Ha valami nem sikerült, csak annyit mondott: "Ne baj anyus!", és a gyerekkönnyek már fel is száradtak. Mindig felkínálta a verseny lehetőségét, de ha a gyereknek nem volt hozzá kedve, nem pottyant ki az edző figyelméből.
Csaba bácsi minket, szülőket is nevelt észrevétlenül. Tanultunk tőle türelmet, emberséget, elfogadást. A tábor nem csak a gyereknek szólt, mi szülők is boldogan kísértük őket Velencére, Belgiumba, Szlovákiába síelni, mindenfelé.
Mert az edzőnek nem az a dolga, hogy mindenkiből ugyanazt a versenylovat faragja ki.
Az edző megismeri a sportolót, elfogadja úgy, ahogy van és őt magát igyekszik fejleszteni, neki talál ki edzésprogramot. Nem egy egyforma sémába próbálja begyömöszölni a keze alá kerülő sportolókat.
Az edző szereti a sportolóit, az ő javukat akarja és nem a saját dicsőségét keresi.
Az edző akkor és addig dolgozik a sportolójával, amíg az túljut egy bizonyos szinten, aztán hagyja önállóan haladni.
A coach példaképe: az edző.
Nekem nagy példaképem Csaba bácsi. Igyekszem követni az ő példáját. Mentális családi edzőként türelmesen figyelem ügyfelemet, s felismerve egyéni adottságait, ahhoz igazítom az "edzésprogramot".
Célom az, hogy az ügyfeleim megtalálják az adott helyzetben a saját megoldásaikat, és aztán önállóan használni tudják a megtalált eszközt. Hogy elfogadjam őket úgy, ahogy vannak.
Örülök a sikereiknek, de mindig csak addig a célig haladok velük, ameddig ők menni akarnak.
Ha csak szeretné magát jobban megismerni, hatékonyabban, sikeresebben megélni a mindennapokat, akkor jöjjön, és csináljon velem végig egy személyre szabott "edzés programot", frissüljön fel!
Kóbor Virág, az Ön Life-coach partnere,
virag.kobor kukac gmail.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése