2015. május 29., péntek

Döntöttem!

Lehetetlen! - ordította a Büszkeség.
Kockázatos! - figyelmeztetett a Tapasztalat.
Felesleges! - mondta az Ésszerűség.
Próbáld meg! - suttogta a Szív.

Fontos, világunkat abszolút meghatározó fogalmak a döntések, és döntések okai.
Ha felületesen nézzük, azt gondolhatnánk, hogy döntéseink az élet nagy kérdéseiben születnek, ám ha jobban megvizsgáljuk, akkor ráébredünk, hogy életünk minden pillanatában döntéseket hozunk. Még álmunkban is.
Például, sorozatos döntések következménye, hogy hogyan kelünk fel reggel az ágyból. Hogy mikor nyitjuk ki a szemünket, azonnal kipattan, vagy sok apró pislogás segít megszokni a szemünkbe áradó világosságot. Hogy forgolódunk még kicsit, vagy azonnal felugrunk. Hogy ücsörgünk még egy darabig az ágy szélén vagy frissen fürgén indulunk elvégezni a reggeli teendőinket. Hogy első dolgunk elkészíteni a reggeli kávét-teát, vagy első a fürdőszoba......... Aztán így megy ez egész nap.


Jó döntés, rossz döntés

Hajlamosak vagyunk azt feltételezni, hogy döntéseink minősíthetőek. Egy-egy döntést jónak vagy hibásnak, rossznak ítélünk meg utólag.

Gyakran hallom, olvasom, hogy emberek a múltbéli döntéseiket rosszként minősítik. Miért teszik ezt?
Amikor hozunk egy döntést, annak mindig következményei vannak, Ha a következmény kényelmetlen, kellemetlen számunkra, akkor azt mondjuk:
- Rosszul döntöttem! -
Ilyenkor meghozzuk az újabb döntésünket:
- Legközelebb ilyen helyzetben másként döntök. -
Aztán eljön a következő hasonló helyzet és két eset lehetséges.
1., Tényleg másként döntünk.
2., Ugyanúgy döntünk, ahogyan korábban.

Mi fog történni az 1. esetben? Biztos-e, hogy most jónak minősíthetjük a döntésünket? Egyáltalán nem biztos. Ismét el fogjuk dönteni a döntés következménye alapján, hogy ez a döntés jó volt-e vagy rossz. S a minősítés alapján döntünk a legközelebbi hasonló helyzetben hozandó döntésünkről.

És mi fog történni a 2. esetben? Vajon biztos-e, hogy ugyanaz lesz a következmény, mint az elsőben? Biztos-e, hogy ismét rossznak minősítjük a meghozott döntést? Egyáltalán nem. Ebben az esetben is ítélhetjük meg utólag jónak és rossznak is a döntésünket.

Hát akkor mi a "fészkes fene" az oka annak, hogy egy döntésünk jó vagy rossz minősítést kap tőlünk?!

A helyzet lehet hasonló, de korántsem ugyanaz, mint a korábbi. A szereplők lehetnek hasonlóak, de nem feltétlen ugyanazok. Ami a korábbi hasonló helyzetben hibásnak tűnt, az most lehet  helyes döntés is.

Döntésünk függ attól, hogy mi motivál bennünket a döntés meghozatala pillanatában. Melyik "belső tanácsadónk"-ra hallgatunk. A Büszkeségünkre? A Tapasztalatainkra? Az Ésszerűségre? Netán a Szívünkre?

Döntésünk függ a szocializációnk során bevésődött normáktól. Az adott pillanatban, minket körülvevő környezettől. A tanulmányainktól. Az előző döntés óta szerzett tapasztalatainktól.

Döntésünk függ attól, hogy a korábbi döntés következményeit -ha azt rossznak, hibásnak minősítettük - tudtuk-e olyan nézőpontból vizsgálni, hogy milyen pozitív hatással tud lenni mégis az életünkre? Mit tanulhattunk meg e döntés következménye által? El tudtuk-e engedni a kellemetlen helyzetet, vagy hordjuk magunkban azóta is, mint egy bőrünk alá fúródott, fekélyesedő tövist?

Mindezek közrejátszanak abban, hogy döntésünket jónak vagy rossznak minősítjük-e.

Döntéseink csakis a mieink. Senki és semmi nem dönthet helyettünk! 

Hajlamosak vagyunk másokra fogni, hogy azért döntöttem rosszul, mert XY azt javasolta. Ám XY nem tudta helyettünk meghozni a döntést. Azt bizony mi hoztuk meg az adott pillanatban, valamelyik "belső tanácsadónk" segítségével.

Nézzünk erre egy szélsőséges példát!

Ha valaki fegyvert fogna ránk, és azt követelné, hogy vegyük el valamely szerettünk életét, vagy különben ő végez velünk, akkor a döntést, hogy megtesszük-e, amit kér, vagy feláldozzuk a magunk életét, esetleg megpróbálunk egy harmadik utat és szembeszállunk vele, ki hozza meg?
Az a személy, aki fegyvert fog ránk? Nem! A döntést mi fogjuk meghozni, és döntésünk következményeiért is mi vállaljuk a felelősséget.
Bár a helyzetet, amiben a döntést meg kell hoznunk támadónk idézi elő, ám dönteni nem fog helyettünk. Mi fogjuk felmérni, hogy az adott helyzetben melyik döntés következménye adja majd számunkra a legelfogadhatóbb eredményt.

De vajon létezik rossz és jó döntés?

Ennek a fenti példának a döntéseit hogyan minősíthetjük?

Ha a magunk életét mentjük, és teljesítjük támadónk utasítását, az vajon jó vagy rossz döntés?
Ez attól függ, hogy milyen szempontból nézzük.

A természet alapszabálya, hogy az egyén túléljen. Tehát a természet törvényei alapján ez az ésszerű döntés. Szívünk alapján azonban valószínűleg rossz döntésként ítélnénk meg. És bizonyára a Kedves Olvasók is rengeteg nézőpontot tudnának felsorolni a döntés minősítésére.

Ha a szerettünk életét mentjük és feláldozzuk a magunkét az vajon jó vagy rossz döntés?
Szívünkre hallgatva, valószínűleg helyes döntésnek minősítenénk. Ám bizonyára lenne, aki helytelennek ítélné meg önfeláldozásunkat. Hiányolná, hogy miért nem kerestünk lehetőséget, hogy szembeszálljunk támadónkkal és esélyt adjunk a magunk és szerettünk megmentésére is.

Ha úgy döntünk, hogy megpróbálunk szembeszállni támadónkkal, az jó vagy rossz döntés?
Most az lehet a válasz, az attól függ, hogy megmenekültünk-e ezen akció következtében.
Lesz aki erre azt válaszolja, mindegy, hogy mi lesz a kimenetele, de legalább megpróbáltuk. Ha nem sikerül az akció és valamelyikünk áldozatul esik, lesz aki azt mondja majd helytelen döntést hoztunk.
És ebben az esetben is lenne még rengetegféle megítélése a döntésünknek.

Döntés = Felelősség vállalás = Szabadság

Aki e sorokat olvassa
és eljutott eddig a pontig, már milliószám hozott meg döntéseket az életében. Döntései pedig ide vezettek, ehhez a bejegyzéshez és ahhoz a pillanathoz az életében, ahol éppen most tart.

Lehet ez a helyzet első látásra jó Önnek, mondjuk, mert lesz tőle néhány új felismerése és lehet rossz is, mert nem ért egyet ezekkel a gondolatokkal és úgy érezheti, csak az idejét vesztegette az olvasásával.
Ám egy biztos. Ez a bejegyzés nem kényszerítheti Önt semmire. Hiszen ha ezt a cikket olvassa és minősíti, akkor Ön szabad, és szabadságában áll döntéseket hozni.

Vagyis, döntéseink nem jók vagy rosszak, csupán egy-egy újabb lehetőséget nyitnak meg számunkra.
Döntéseink újabb és újabb élethelyzetbe vezetnek bennünket.
Aztán ebben a helyzetben szabadon dönthetünk, hogy hogyan lépünk tovább.

Döntéseinkkel felelősséget vállalunk a döntés következményeire. Felelősséget, hogy a következményeket vállaljuk, s azokat az adott pillanatban, legjobb tudásunk szerint dolgozzuk fel.

Döntéseink a szabadságunk, melyekkel szabadon alakíthatjuk életünk történéseit. Bármelyik "belső tanácsadónk"-ra hallgatunk is, döntéseink biztosítják szabadságunkat és fejlődésünket életünk során.

Légy szabad!

Kedves Olvasó, kívánom, hogy jusson el arra a pontra, amikor döntési helyzeteit egy új lehetőségként tudja átélni minden egyes esetben, és döntése következményeit már nem minősíti jónak vagy rossznak, csupán egy új helyzetként látja, amiből tovább léphet!

Van aki egyedül is könnyedén rá tud nézni különböző külső és belső nézőpontokból a helyzetére, és eljut a döntés szabadságának megéléséhez, ám van akinek ez nem megy egyedül.

Ön nincs egyedül! Én itt vagyok és szívesen segítek.

Keressen meg és segítek külső nézőpontokból ránézni a helyzetére, hogy a döntések és következményeik az Ön számára is megadják a döntés szabadságának élményét és felszabadultan mondhassa ki:
DÖNTÖTTEM!

                                                        Kóbor Virág, az Ön Life-coach partnere,
                                                        virag.kobor kukac gmail.com






2015. május 26., kedd

Első szülinapi nyereményjáték!

MA VAN BLOGOM ELSŐ ÉVFORDULÓJA! 

Nagyon köszönöm minden kedves olvasómnak, hogy kíváncsi volt az írásaimra!

Örömömet igyekszem megosztani az olvasókkal, ezért úgy döntöttem, hogy indítok egy szülinapi játékot.

A játék menete:

1., Válassza ki az elmúlt egy év bejegyzései közül azt, amelyik Önhöz a legközelebb áll, a legtöbb hasznos információt tartalmazta, vagy a legjobban tetszett!

2., Írjon a kiválasztott bejegyzés alá, a megjegyzésbe egy kérdést a bejegyzéssel kapcsolatban, hogy mi érdekelné még a témával kapcsolatban, vagy ha az érdekli, hogyan alakult volna a történet, ha az egyik szereplő másként döntött volna a történet egy adott pillanatában (azt is megírhatja, hogy Ön hogyan döntött volna a helyében!)



3.,  Ossza meg ennek a nyereményjátéknak a Facebook bejegyzését!




A résztvevők között 3 könyvet fogok kisorsolni.
A három szerencsés nyertes, nagy példaképem, Gary Chapman doktor egy-egy könyvét fogja megnyerni.

A könyvek címei:

EGYMÁSRA HANGOLVA (Ebből a kiadványból megismerheti az 5 szeretet nyelvet.)

A SZERETET MINDENT LEGYŐZ (Ebben a könyvben szívszorító, tanulságos történetek találhatóak a szeretet hatalmas erejéről.)

PARÁZS A HÓ ALATT (Egy csodás karácsonyi történet a szeretetről.)




Sorsolás  2015. június 6.-án!

                                                                   



                                                                      Az Ön life-coach partnere:
                                                                      Kóbor Virág (virag.kobor kukac gmail.com)

2015. május 11., hétfő

"Hol a boldogság mostanában?"

"Hol a boldogság mostanában?
Barátságos meleg szobában."

Mondja Petőfi Sándor a Téli világ című versében.

De tényleg kedves Olvasóm, mindenki, folyamatosan keresi a boldogságot, és vajon megtalálja?

Olyannak tűnik a boldogság, mint Samuel Beckett Godotra várva című művében Godot Úr.
Estragon és Vladimir meg van arról győződve, hogy létezik. Kitartóan "várnak" rá, ám Godot Úr sosem jön el. Nem tudják pontosan milyen Godot Úr, hol van, hol kellene találkozni vele, csak várják, várják és várják az eljövetelét.

Mi mindannyian úgy sejtjük, hogy van boldogság, nem tudjuk pontosan megfogalmazni milyen is az, mitől is következik majd be, csak azt, hogy valami nagyon jó állapot lehet, és reméljük, hogy elérjük.

Mi is a boldogság pontosan? Hogyan és hol lehet elérni? 

Tényleg nem tudjuk, hogy mi segít bennünket a boldogság állapotához? És, hogy mi akadályoz?



Estragon és Vladimir vajon akkor sem találkozott volna Godot Úrral, ha ők tettek volna valamit a találkozásért, és nem csak passzívan vártak volna az eljövetelére?




Jó-jó! - mondhatja most a kedves Olvasó - de én teszek érte. Kitűzök célokat, teszek a céljaimért, még el is érem őket többnyire. És mindig azt gondolom, hogy ha ezt a célt most elérem, akkor bekövetkezik az áhított boldogság. Aztán elérem a célt, egy pillanatnyi örömet valóban érzek, aztán elillan és megint csak a vágy marad a boldogság után, s minden kezdődik elölről. Hát akkor meg mi az oka, hogy mégsem érem el a tartós boldogság állapotát?!

Megnyugtathatom Önt kedves Olvasóm, helyesen teszi, hogy célokat tűz ki maga elé és azokat elérve rövidebb-hosszabb időre átéli rendre a boldogság pillanatait. Az is jól van, hogy aztán ez az érzés alábbhagy, s újra érezzük a hajtóerőt, hogy újabb célok után indulva újabb és újabb boldog pillanatot szerezzünk magunknak.

Tanulságos történet lufikkal!

Ahhoz azonban, hogy a két cél között is átéljünk boldog pillanatokat, ezáltal szinte folyamatosan a boldogság állapotában leledzünk, szükség van még valamire. Adnunk kell másoknak, örömet szerezni a szűkebb és tágabb környezetünknek.

A minap olvastam egy nagyon érdekes történetet, amely nagyon szemléletesen és érthetően mutatja meg, hogy miért nem érik el oly sokan az áhított boldogságot. Felidézem most Önnek kedves Olvasó, és biztos vagyok abban, hogy amint elolvassa, a homlokára fog csapni, hogy milyen végtelenül egyszerű a titok!

"Egyszer egy 50 fős csoport vett részt egy előadáson. Az előadó egyszer csak megállt a beszédével, és úgy döntött, inkább egy gyakorlattal szemlélteti a mondanivalóját. Adott minden résztvevőnek egy-egy lufit, és arra kérte őket, írják rá a nevüket. Majd összegyűjtötték a lufikat, egy másik szobában. 
Ezután arra kérték a résztvevőket, hogy mind menjenek be egyszerre a szobába és 5 percen belül keressék meg a saját nevükkel a lufijukat. Mindenki kétségbeesetten kereste hát a saját lufiját, lökdösődtek, totális káoszba fúlt az egész.
Így végül senki nem találta meg a saját lufiját.
Most arra kérték őket, hogy szabadon válasszanak egy-egy lufit, és adják oda annak a személynek, akinek a neve rá van írva. 
Néhány percen belül mindenkinek meglett a lufija.
Ekkor az előadó így szólt: "Pontosan ez történik velünk az életünkben is. Mindenki kétségbeesetten keresi a saját boldogságát, nem tudván, vajon hol lehet. 
A saját boldogságunk viszont mások boldogságában rejlik. Adj másoknak boldogságot, és megtalálod a sajátod. 
Ez az emberi élet értelme..."

Nos? Ugye, hogy milyen egyszerű ez?

Adj többet s légy egyre boldogabb!

Nap mint nap adhatunk egymásnak támogatást a közben is, hogy a céljaink elérésén fáradozunk. Egy kedves elismerő mondat, egy apró ajándék, egy kis idő és figyelem a másik felé, egy simogatás, vagy egy szívesség formájában. S ezzel már be is aranyoztuk a másik napját, miközben annak öröme, hogy látjuk felderülni a másik arcát a saját napunkat is jobbá teszi.
Így jobb kedvvel és több energiával folytathatjuk utunkat kitűzött célunk felé.

Ismerek számos olyan embert, aki minden tevékenységével, egész munkásságával folyton ad az embereknek, s "furcsa" módon mindeközben nem gyengébb és fáradtabb a sok adástól, hanem egyre jobban kivirágzik, egyre energikusabb és egyre boldogabb.
És ők nem olyan híres személyek (még!), mint Teréz Anya, hanem teljesen hétköznapi köztünk élő személyek.

Közülük kettőt szeretnék itt most név szerint kiemelni, a teljesség igénye nélkül, mert nagyon nagyra becsülöm őket, s megismerésük Önnek is adhat egy kis pluszt kedves Olvasóm.



Az egyikük a testvérem Szoó Judit író, aki megalkotta a Kilófaló életmód rendszert, mellyel emberek százainak segít, hogy jobban érezzék magukat a bőrükben. E mellett pedig nap mint nap ad egy-egy "napsugaras bejegyzést az ő Toscánájából", melyek olvasása közben kivirul a lelke olvasóinak, miközben maga is egyre szebb, fiatalosabb és sikeresebb.




A másik hölgy Vörös Szilva, konzulens, tanácsadó, tréner és író, aki a munkája során, szintén több száz embernek nyújt segítséget naponta, hogy elérjék kitüzött céljaikat, S mind emellett naponta ad egy-egy apró "boldogság bon-bont" ismerőseinek, és ismeretleneknek a különböző közösségi médiákban, amit látva az embernek aznapra mosolygós lesz a lelke és megerősíti bennünk, hogy az élet szép és élni érdemes. S bizony Szilva is, ellentétben a fizikával egyre szebb, fiatalabb és boldogabb.

Javaslom kövesse Juditot és Szilvát és biztosíthatom róla, hogy sok örömet fognak szerezni Önnek is!

Ha pedig szeretne elindulni a boldogság fent említett útján, hogy végre naponta élhesse át a boldogságot, ha szeretne sok-sok örömet adni és kapni, de nem tudja miképp vágjon bele, forduljon hozzám bizalommal, segítek elindulni ezen a gyönyörű úton.


                                                        Kóbor Virág, az Ön Life-coach partnere,
                                                        virag.kobor kukac gmail.com