2015. május 29., péntek

Döntöttem!

Lehetetlen! - ordította a Büszkeség.
Kockázatos! - figyelmeztetett a Tapasztalat.
Felesleges! - mondta az Ésszerűség.
Próbáld meg! - suttogta a Szív.

Fontos, világunkat abszolút meghatározó fogalmak a döntések, és döntések okai.
Ha felületesen nézzük, azt gondolhatnánk, hogy döntéseink az élet nagy kérdéseiben születnek, ám ha jobban megvizsgáljuk, akkor ráébredünk, hogy életünk minden pillanatában döntéseket hozunk. Még álmunkban is.
Például, sorozatos döntések következménye, hogy hogyan kelünk fel reggel az ágyból. Hogy mikor nyitjuk ki a szemünket, azonnal kipattan, vagy sok apró pislogás segít megszokni a szemünkbe áradó világosságot. Hogy forgolódunk még kicsit, vagy azonnal felugrunk. Hogy ücsörgünk még egy darabig az ágy szélén vagy frissen fürgén indulunk elvégezni a reggeli teendőinket. Hogy első dolgunk elkészíteni a reggeli kávét-teát, vagy első a fürdőszoba......... Aztán így megy ez egész nap.


Jó döntés, rossz döntés

Hajlamosak vagyunk azt feltételezni, hogy döntéseink minősíthetőek. Egy-egy döntést jónak vagy hibásnak, rossznak ítélünk meg utólag.

Gyakran hallom, olvasom, hogy emberek a múltbéli döntéseiket rosszként minősítik. Miért teszik ezt?
Amikor hozunk egy döntést, annak mindig következményei vannak, Ha a következmény kényelmetlen, kellemetlen számunkra, akkor azt mondjuk:
- Rosszul döntöttem! -
Ilyenkor meghozzuk az újabb döntésünket:
- Legközelebb ilyen helyzetben másként döntök. -
Aztán eljön a következő hasonló helyzet és két eset lehetséges.
1., Tényleg másként döntünk.
2., Ugyanúgy döntünk, ahogyan korábban.

Mi fog történni az 1. esetben? Biztos-e, hogy most jónak minősíthetjük a döntésünket? Egyáltalán nem biztos. Ismét el fogjuk dönteni a döntés következménye alapján, hogy ez a döntés jó volt-e vagy rossz. S a minősítés alapján döntünk a legközelebbi hasonló helyzetben hozandó döntésünkről.

És mi fog történni a 2. esetben? Vajon biztos-e, hogy ugyanaz lesz a következmény, mint az elsőben? Biztos-e, hogy ismét rossznak minősítjük a meghozott döntést? Egyáltalán nem. Ebben az esetben is ítélhetjük meg utólag jónak és rossznak is a döntésünket.

Hát akkor mi a "fészkes fene" az oka annak, hogy egy döntésünk jó vagy rossz minősítést kap tőlünk?!

A helyzet lehet hasonló, de korántsem ugyanaz, mint a korábbi. A szereplők lehetnek hasonlóak, de nem feltétlen ugyanazok. Ami a korábbi hasonló helyzetben hibásnak tűnt, az most lehet  helyes döntés is.

Döntésünk függ attól, hogy mi motivál bennünket a döntés meghozatala pillanatában. Melyik "belső tanácsadónk"-ra hallgatunk. A Büszkeségünkre? A Tapasztalatainkra? Az Ésszerűségre? Netán a Szívünkre?

Döntésünk függ a szocializációnk során bevésődött normáktól. Az adott pillanatban, minket körülvevő környezettől. A tanulmányainktól. Az előző döntés óta szerzett tapasztalatainktól.

Döntésünk függ attól, hogy a korábbi döntés következményeit -ha azt rossznak, hibásnak minősítettük - tudtuk-e olyan nézőpontból vizsgálni, hogy milyen pozitív hatással tud lenni mégis az életünkre? Mit tanulhattunk meg e döntés következménye által? El tudtuk-e engedni a kellemetlen helyzetet, vagy hordjuk magunkban azóta is, mint egy bőrünk alá fúródott, fekélyesedő tövist?

Mindezek közrejátszanak abban, hogy döntésünket jónak vagy rossznak minősítjük-e.

Döntéseink csakis a mieink. Senki és semmi nem dönthet helyettünk! 

Hajlamosak vagyunk másokra fogni, hogy azért döntöttem rosszul, mert XY azt javasolta. Ám XY nem tudta helyettünk meghozni a döntést. Azt bizony mi hoztuk meg az adott pillanatban, valamelyik "belső tanácsadónk" segítségével.

Nézzünk erre egy szélsőséges példát!

Ha valaki fegyvert fogna ránk, és azt követelné, hogy vegyük el valamely szerettünk életét, vagy különben ő végez velünk, akkor a döntést, hogy megtesszük-e, amit kér, vagy feláldozzuk a magunk életét, esetleg megpróbálunk egy harmadik utat és szembeszállunk vele, ki hozza meg?
Az a személy, aki fegyvert fog ránk? Nem! A döntést mi fogjuk meghozni, és döntésünk következményeiért is mi vállaljuk a felelősséget.
Bár a helyzetet, amiben a döntést meg kell hoznunk támadónk idézi elő, ám dönteni nem fog helyettünk. Mi fogjuk felmérni, hogy az adott helyzetben melyik döntés következménye adja majd számunkra a legelfogadhatóbb eredményt.

De vajon létezik rossz és jó döntés?

Ennek a fenti példának a döntéseit hogyan minősíthetjük?

Ha a magunk életét mentjük, és teljesítjük támadónk utasítását, az vajon jó vagy rossz döntés?
Ez attól függ, hogy milyen szempontból nézzük.

A természet alapszabálya, hogy az egyén túléljen. Tehát a természet törvényei alapján ez az ésszerű döntés. Szívünk alapján azonban valószínűleg rossz döntésként ítélnénk meg. És bizonyára a Kedves Olvasók is rengeteg nézőpontot tudnának felsorolni a döntés minősítésére.

Ha a szerettünk életét mentjük és feláldozzuk a magunkét az vajon jó vagy rossz döntés?
Szívünkre hallgatva, valószínűleg helyes döntésnek minősítenénk. Ám bizonyára lenne, aki helytelennek ítélné meg önfeláldozásunkat. Hiányolná, hogy miért nem kerestünk lehetőséget, hogy szembeszálljunk támadónkkal és esélyt adjunk a magunk és szerettünk megmentésére is.

Ha úgy döntünk, hogy megpróbálunk szembeszállni támadónkkal, az jó vagy rossz döntés?
Most az lehet a válasz, az attól függ, hogy megmenekültünk-e ezen akció következtében.
Lesz aki erre azt válaszolja, mindegy, hogy mi lesz a kimenetele, de legalább megpróbáltuk. Ha nem sikerül az akció és valamelyikünk áldozatul esik, lesz aki azt mondja majd helytelen döntést hoztunk.
És ebben az esetben is lenne még rengetegféle megítélése a döntésünknek.

Döntés = Felelősség vállalás = Szabadság

Aki e sorokat olvassa
és eljutott eddig a pontig, már milliószám hozott meg döntéseket az életében. Döntései pedig ide vezettek, ehhez a bejegyzéshez és ahhoz a pillanathoz az életében, ahol éppen most tart.

Lehet ez a helyzet első látásra jó Önnek, mondjuk, mert lesz tőle néhány új felismerése és lehet rossz is, mert nem ért egyet ezekkel a gondolatokkal és úgy érezheti, csak az idejét vesztegette az olvasásával.
Ám egy biztos. Ez a bejegyzés nem kényszerítheti Önt semmire. Hiszen ha ezt a cikket olvassa és minősíti, akkor Ön szabad, és szabadságában áll döntéseket hozni.

Vagyis, döntéseink nem jók vagy rosszak, csupán egy-egy újabb lehetőséget nyitnak meg számunkra.
Döntéseink újabb és újabb élethelyzetbe vezetnek bennünket.
Aztán ebben a helyzetben szabadon dönthetünk, hogy hogyan lépünk tovább.

Döntéseinkkel felelősséget vállalunk a döntés következményeire. Felelősséget, hogy a következményeket vállaljuk, s azokat az adott pillanatban, legjobb tudásunk szerint dolgozzuk fel.

Döntéseink a szabadságunk, melyekkel szabadon alakíthatjuk életünk történéseit. Bármelyik "belső tanácsadónk"-ra hallgatunk is, döntéseink biztosítják szabadságunkat és fejlődésünket életünk során.

Légy szabad!

Kedves Olvasó, kívánom, hogy jusson el arra a pontra, amikor döntési helyzeteit egy új lehetőségként tudja átélni minden egyes esetben, és döntése következményeit már nem minősíti jónak vagy rossznak, csupán egy új helyzetként látja, amiből tovább léphet!

Van aki egyedül is könnyedén rá tud nézni különböző külső és belső nézőpontokból a helyzetére, és eljut a döntés szabadságának megéléséhez, ám van akinek ez nem megy egyedül.

Ön nincs egyedül! Én itt vagyok és szívesen segítek.

Keressen meg és segítek külső nézőpontokból ránézni a helyzetére, hogy a döntések és következményeik az Ön számára is megadják a döntés szabadságának élményét és felszabadultan mondhassa ki:
DÖNTÖTTEM!

                                                        Kóbor Virág, az Ön Life-coach partnere,
                                                        virag.kobor kukac gmail.com






1 megjegyzés:

  1. Én egy-két éve tudom, hogy nincs jó vagy rossz döntés, illetve úgy élem meg ma már, hogy döntsek bárhogy, az valami módon jó. A lényeg, hogy döntsek valamilyen irányban. Mert minden magában hordozza a jó és a rossz lehetőségét egyidejűleg. (Házasság: jó, mert boldogság, örömteli esemény, egy szerető társsal leélhető élet ígérete, egy szerelem beteljesülése. Rossz: mert magában hordozza a válást, hogy elromlik, elhagy, nem is passzolunk egymáshoz. Akkor jó vagy rossz? :) Az összes többi döntés is ugyanilyen. )

    Azt is észrevettem, hogy a korábban rossznak hitt döntések is szolgálnak minden esetben valamilyen előre vivő tanulsággal, ha éppen akkor kudarcnak vagy rossz döntésnek is éltem meg, utólag sokszor kiderült a legrosszabb dolgokról is, hogy de jó, hogy akkor mégis úgy történt, még ha akkor nagyon fájt is, vagy hülyén éreztem magam... És azt is kezdem tapasztalni, hogy valahányszor "rossznak" ítélt döntést hozunk valamiben, az élet addig hozza újra meg újra elénk azt az élethelyzetet, míg végre egyszer "jól" nem döntünk.

    VálaszTörlés