2014. június 29., vasárnap

Már százszor mondtam. Miért nem érted?!

Kedves Olvasóm,

előző bejegyzésemben új történetbe kezdtünk. Ezzel elérkeztünk a családban kialakult nehéz - az adott pillanatban megoldhatatlannak látszó - helyzetekhez, melyek rendezhetők a coaching, mint segítő módszer keretében.

Most akkor pszichológus vagy Coach kell ide?!

Jelen történet kiindulópontja egy családi tragédia, egy szeretett családtag elvesztése volt.
Most jogosan teheti fel a kérdést az olvasó:" Egy gyász feldolgozásban való elakadás nem a pszichológusra tartozik?".
Ön teljesen jól látja, a gyász feldolgozásában sokkal inkább a pszichológus tud érdemi segítséget nyújtani. Azonban, ha jól megvizsgáljuk, hogy mi is az a probléma, amivel a Coach foglalkozni fog ebben a történetben, azt látjuk, hogy itt a gyász feldolgozás nehézségeinek a családra, elsősorban a párkapcsolatra gyakorolt hatása lesz a megoldandó helyzet. Ez pedig már az a terület, ahol hatékonyan és gyorsan tud segíteni a coaching. A gyász feldolgozást pedig, amint az történetünk későbbi szakaszában olvasni fogja, pszichológus segíti majd megoldani Flórának. 

Szereplőink megérkeztek az első ülésre. (Hogy miért fordultak Coach-hoz, azt itt idézheti fel.) A Coach arra kérte őket, vázolják fel, hogy mi a jelenlegi helyzet.

Fontos szabály, hogy amíg egyikük beszél, addig a másiknak nyugodtan kell hallgatnia őt, nem vághat közbe. Az is szabály, hogy mindkettőjüknek ugyanannyi ideje van arra, hogy elmondja amit szeretne. Nem vádaskodhatnak, és nem kritizálhatják, nem sértegethetik egymást.

Az ülés első részében nem igazán sikerült betartani a szabályokat, az indulatok, átélt vélt vagy valós sérelmek olyan erővel törtek elő, hogy a helyzet leírása hangos szóváltásba, vádaskodásba, egymás kritizálásába fulladt. A Coach-nak több ízben meg kellett állítania a folyamatot és újra elismételni a szabályokat.
Többszöri nekifutásra aztán sikerült Flórának is és Zalánnak is háborítatlanul elmondania, hogy mi is a helyzetről a véleménye.

Flóra rácsapja Zalánra az ajtót...

Zalán volt az aktívabb, hosszan részletezte, hogy úgy érzi, mintha elhagyta volna a felesége, mintha elköltözött volna tőle a gyermekükkel együtt. Ábel születése óta együtt töltöttek minden napot, mert mindkettejüknek olyan munkája volt, amit otthon a lakásukban tudtak végezni. Most pedig hónapok óta folyton egyedül van, ha mégis hazaszalad a párja egy-két órára, nem tud vele megbeszélni semmit, többnyire kiabálás a vége, Flóra rácsapja az ajtót és megy a "mamához". Szerinte a nagyinak nincs szüksége már erre az állandó felügyeletre, nagyon aktív, 60 éves, nem beteg, önálló, okos, felnőtt ember. Zalán viszont igényelné, hogy felesége törődjön vele többet. Hogy töltsék együtt a hétvégéket, pihenéssel, főzőcskézéssel, olvasgatással. Ábelnek is szüksége volna egy "normális" családi életre, ez a kétlakiság őt is kibillenti az egyensúlyból.


Flóra csendesebb volt, nagy lelki fájdalmai voltak, össze volt zavarodva. Eszével tudta, hogy kevesebb időt szán mostanában Zalánra, de nem értette, hogy Zalán miért nem érti meg, hogy az életük örökre megváltozott, hogy Flórának ezentúl meg kell osztania magát, az idejét és a szeretetét a családja és a mamája között. Úgy érezte, hogy édesanyjának szüksége van rá, még hosszú hónapokkal a szomorú esemény után is. Férje pedig lelketlen, önző módon áll a dologhoz. Zalán nem akarja megérteni, hogy csak lassan, fokozatosan hagyhatja magára a mamáját. Ő egyébként is majd megszakad, hogy mindenhol helyt álljon. Amikor hazarohan, igyekszik a lakást gyorsan rendbe tenni, Ábel holmiját kivasalni. A hétvége is egy vesszőfutás, mert egyedül kell végigtakarítania a lakást, Zalán pedig ebben nem szokott neki segíteni. Az anyukájánál is nagyon igyekszik, hogy betöltse az űrt, ami tátong az életében. Ott is segítenie kell a házi munkában. Szóval kétszeres a terhelése. Otthon nem kap egy jó szót, csak az állandó számonkérést, így már kedve sincs hazamenni.


Miután, mindketten elmondták mi a helyzet és hangot adtak sérelmeiknek, a Coach arra kérte őket, mondják el, milyen lenne az az állapot, amivel elégedettek lennének?

A vágyak összeillenek?!

Zalán szeretné, ha a családja visszaköltözne végre a lakásukba, ott lenne vele a neje munka közben, és a hétvégéket is együtt töltenék pihenéssel, kikapcsolódással. Persze ebbe belefér, hogy hetente egyszer-kétszer átmennek pár órára a nagymamához vagy ő jön át Zalánék lakásába. Sőt időnként átmehetnek "ott alvós" hétvégére is hozzá. Szeretné, ha együtt főznének, olvasgatnának szabadidejükben. Szeretné, ha normális hangnemben tudnának újra beszélni egymással, és nem rémisztgetnék a gyereket azzal, hogy folyton veszekednek.

Flóra ezt nem tudja elképzelni. Egyrészt, a nagyinak szüksége van az ő társaságára. Másrészt Zalán nem látja be, hogy neki a hétvégéből az egyik nap teljesen elmegy a takarítással, így számára csak a vasárnap marad pihenésre, és ő nyüzsögni szeret, számára az a pihenés ha jöhet mehet. Azt az egy vasárnapot várná Zalán, hogy áldozza fel? Üljön otthon, miközben új élményekre vágyik azon a heti egy pihenőnapján?! Ez így nem korrekt vele szemben! Szeretné, ha Zalán türelmesebb és megértőbb lenne, nem tetézné az ő baját még a követelményeivel is.

Erre a napra elég is volt ennyi. Eljutottak odáig, hogy a pár mindkét tagja el tudta mondani a másiknak, hogy mit érez most, hogyan látja a helyzetet és mit szeretne a jövőre nézve, a másik pedig meghallotta és próbálta értelmezni a hallottakat.

Kedves Olvasóm, megfigyelte már, hogy amikor "hadiállapot" áll be a felek kommunikációjában, akkor átmenetileg süketté válunk az egymástól érkező információkra? Gyakorlatilag csak hangokat hallunk, de nem tudjuk őket értelmezni. Miközben a másik beszél, a saját monológunk megy a fejünkben, "Mondd csak, mondd! Hiszen úgysem érted, hogy én csak azt várom tőled, hogy........bla,bla,bla."  Aztán, ha befejezte a mondókáját, akkor hangosan is rákezdjük újra meg újra ugyanazt mondani és nem értjük, hogy miért nem fogja végre fel, hiszen amit szeretnénk az olyan magától értetődő! 
Igen, jól gondolja most kedves Olvasóm, hát azért mert most a másik fejében megy a saját monológja tovább, fogalma sincs, hogy mi miről akarjuk őt meggyőzni. (Apropó "meggyőzni", vajon meg kell győzni őt valamiről? Erre egy későbbi részben még visszatérünk!)



Végül a Coach arra kérte őket, hogy a következő találkozásig, készítsenek el egy olyan heti programot, amiben mindkettőjük kívánságait igyekeznek érvényesíteni. A következő két ülésre pedig külön-külön várja őket, először csak Flórát, majd a következő alkalommal csak Zalánt.

A Coach ezzel a házi feladattal arra készteti a párt, hogy kezdjenek újra párbeszédet egymással, próbáljanak együttműködni.

Hogy hogyan oldották meg hőseink ezt a feladatot, és miről beszélgetett Flóra a Coach-al, arra a következő üléseken derül fény.

Ne maradjon le a folytatásról, tartson velem legközelebb is!


Kóbor Virág az Ön Life Coach partnere


                                                              virag.kobor kukac gmail.com

2014. június 26., csütörtök

Flóra és Zalán története

Kedves Olvasóm,

a kedvenc párkapcsolati tanácsadóm, akitől nagyon sokat tanultam az emberi kapcsolatokról és azok megoldásáról, egy amerikai szakember, Gery Chapman. Számos nagyon olvasmányos, egyszerű megfogalmazású könyvet írt arról, hogy hogyan is működik a párkapcsolat. Egyik fontos felismerése, hogy a párkapcsolatainkban, újra és újra olyan hangulatú szakaszokat élünk meg, mint az évszakok. Van tavasz, nyár, ősz és tél. Ezek nem feltétlenül úgy váltják egymást, mint a természetben. Az tavasz után találhatjuk magunkat a fagyos télben, s az ősz után belecseppenhetünk a forró nyárba.
Többnyire nem vizsgáljuk a változás okát tudatosan, átvergődünk a nehezebb időszakokon, élvezzük a boldog pillanatokat, ám gyakran ez is inkább ösztönös megoldásokkal zajlik. 
Van az úgy, hogy hirtelen a hideg tél szele borzongatja a házastársakat, s már olyan dermedt a kapcsolat, hogy nem tudnak semmi olyat tenni a pár tagjai, ami segítené az olvadást. Ebben a helyzetben érdemes segítségül hívni valakit, aki becsalogathatja újra a napfényt a kapcsolatba.

Ahogyan azt már korábbi bejegyzésemben olvashatták az ilyen problémák megoldására tökéletes választás a coaching. Hogy hogyan? Most induló történetünk erről fog szólni.

Egy szerettünk távozása az életből óriási trauma. Még akkor is, ha súlyos beteg és tudható, hogy elvesztésére számítani lehet. Történetünk egyik főszereplője, a 40 éves Flóra, aki egy vidéki kisvárosban élt kisfiával Ábellel és az események másik kulcsszereplőjével, a szintén 40 éves Zalánnal, a férjével.  A pár 15 éve kötötte össze az életét, Ábel éppen az 5. házassági évfordulójukra született meg. Harmonikus, boldog életet éltek. Gyakran találkoztak Flóra szüleivel, mivel egy városban laktak.
Flóra egy gyönyörű nyári napon, egy családi esemény kellős közepén vesztette el imádott édesapját, aki hosszú évek óta, több súlyos betegséggel küzdött.
Az elején úgy tűnt, a veszteséget látszólag egészen jól kezelték, Flóra és családja átmenetileg beköltözött az özvegyen maradt nagymamához, amíg kialakul az új életmenet a nagypapa nélkül.
Az "átmenetinek" tervezett átköltözés azonban kezdett hosszabbra nyúlni a kelleténél. Zalán egyre gyakrabban jelezte, hogy szeretné újra a saját életét élni, majd egyedül hazaköltözött, s a házasságuk a nyárból villámgyorsan a télbe érkezett. Már nem tudtak egymással szót váltani, veszekedés, vádaskodás jellemezte a kommunikációjukat. Mindketten úgy érezték, hogy az ő hozzáállásuk és viselkedésük a normális, a másik látja görbe tükörben a helyzetet.

Kedves Olvasóm, válaszoljon most önmagának őszintén! 
Előfordult már Önnel, hogy egy konfliktusban úgy érezte, "én már mindent megtettem, hogy megoldjuk, én látom helyesen a dolgokat, a másik nézőpontja teljességgel hibás, és mégis makacsul ragaszkodik hozzá" ? Előfordult már ilyenkor, hogy egyikük beadta a derekát a békesség kedvéért? Megtörtént már Önnel, hogy az ilyen kényszer-egyezség után a probléma újra és újra felütötte a fejét? Gondolt már arra, mi volna, ha jönne egy mesebeli tündérkeresztanya és egy varázsütéssel örökre eltüntetné a problémát a kapcsolatukból?


Ha a fentiek közül csak egy kérdésre is igen a válasza, akkor jó hírem van az Ön számára. Bár tündérkeresztanya varázspálcával nincsen, de a fenti gondokra van olyan személy, aki segít megtalálni a végleges, "elég jó" megoldást: a Coach.

Szereplőink is ebben az eléggé elmérgesedett, "háborús" helyzetben találkoztak össze a Coach-al. Ha velem tart legközelebb is, megtudhatja mi történt az első találkozáskor. 
   
Ha a kérdéseim már Önben is felmerültek, vagy a történetben a saját vagy bárki más helyzetére ismer, vagy hasonló nehézségekkel küzd, keressen meg! Ne szenvedjen tovább, szárítsuk fel a családjában leereszkedett ködöt, engedjük be újra a napfényt, hogy a családtagok újra viruljanak a család nyújtotta biztonságos és békés közegben.


   Kóbor Virág az Ön Life Coach partnere

                                                              virag.kobor kukac gmail.com

2014. június 20., péntek

Legfontosabb a család

Kedves Olvasóm,

az előző történet egy úgynevezett „karrier coaching”-ról szólt. Azért erről írtam, mert az eredeti szakmám HR Menedzser. Ebben a közegben dolgoztam több mint 15 évig, így egyszerűnek tünt ezen keresztül bemutatnom, hogyan is működik a coaching.

Szakterületemül azonban egy másik műfaját választottam a coachingnak, ez pedig nem más, mint a családi kapcsolatokban felmerülő problémák feloldása. Lehet az szülő és kamasz között, vagy anyós és menye között, testvérek között vagy párkapcsolatban kialakuló konfliktus, sőt akár a család több tagja között kialakult egyet nem értés is.

Hogy miért a családdal foglalkozom?
Mert számomra a legfontosabb emberi közösség a család. Egy kerek egész, egy erős szövetség, egy megtartó közösség. Innen indul minden és itt ér véget. A családok az építőkövei a társadalomnak. Az a közeg, amelyből útnak indulunk, kiteljesedünk, majd visszahúzódunk és újra töltekezünk. A közeg, ami szeretetet, biztonságot, és bölcsességet nyújt nekünk.


Nemrégiben egy coach klub rendezvényen jártam, ahol megismerkedhettem a mandalákkal. Csodás alkotások ezek. Fő motívumuk a kör, amely önmagába záródik, jelképezi a biztonságot, keretet ad a benne rejlő szimmetriában elhelyezkedő színeknek és formáknak. A középpontból kiindulva szinte láthatóan pulzál, tágul a kép, majd önmaga középpontjába visszahúzódik.


 Egész végig az járt a fejemben, hogy ilyen a család is. Kiindulunk a középpontból, egyre távolabb merészkedünk, egyre hosszabb időre, hogy megismerjük a világot, majd újra és újra visszahúzódunk a középpontba. Így megy ez egész földi életünkön át. A kicsi gyermek csupán percekre, majd órákra távolodik el a szülőtől, s fizikailag is csak néhány méter távolságba. Később közösségbe, óvodába, iskolába kerül. Ekkor már egész napra és kilométerekre van távol a családtól. Jönnek a táborok, ahol heteket tölt el és már település- vagy akár országhatárokat is átlép.  A középiskola vagy az egyetem, már más városokban hónapokon keresztül, s végül önálló családot alapít. De minden életszakaszban, rendszeresen hazatér a családjához, ahonnan útnak indult.

Nekem magamnak is nagy családom van. Időnként, néhány évente összejövünk a dédszüleim házában (ők már nem élnek, de a ház szerencsére a család tulajdonában van), kimegyünk hozzájuk a temetőbe, és azokhoz a családtagokhoz, akik már nem lehetnek velünk, aztán úgy 30-40-en visszatérünk a házba, emlékezünk, megbeszéljük kivel, mi történt amióta nem láttuk egymást. A 90 éves nagybácsi, felolvassa, a kockás irkába, cirkalmas betűkkel leírt családi krónikát, s a déd- és ükunokák tátott szájjal hallgatják.


 Nincs ennél felemelőbb és csodásabb érzés a világon!

S nagy a magam alapította családom is. Férjemmel 4 gyermeknek adtunk életet, ők már mind felnőttek, párt találtak, s így ünnepekkor, amikor mindenki hazajön, 10-en üljük körbe az asztalt, s hamarosan érkeznek majd az unokáink.

Mindezek miatt én úgy gondolom nagyon fontos ápolnunk, megőriznünk túlélésünk zálogát, azt a csodát, amit úgy nevezünk CSALÁD.

Ám nem mindig olyan gyönyörű, harmonikus, idilli egy család tagjainak élete, mint ahogyan a fenti leírásomban felrajzoltam. Az egyensúlyban lévő, harmonikus családok tagjai közt is kialakulnak időről-időre egyet nem értések, konfliktusok. Jöhet egy betegség, egy generációs probléma, új családtag, "ősz vagy tél időszak" a párkapcsolatban. Ezekkel többnyire megbirkózunk, ám van, hogy egy élethelyzetben elakadunk, megmerevednek az álláspontok, túl hosszúra nyúlik a konfliktusos helyzet, s már nem érzünk magunkban elég energiát, hogy újra nekiálljunk a megoldást megtalálni.  Olyan az egész, mintha köd szállna le körénk, és már szinte az orrunkig se látunk.


Ahhoz, hogy egy ilyen szituációban a család megőrizhesse biztonságot és békét adó funkcióját, tenni kell, s ha már „egyedül nem megy”, akkor ne szégyelljünk segítséget kérni!
Ilyenkor a Coach, aki kívülről látja a helyzetet, képes segíteni, hogy ügyfele is felvehesse ezt a külső nézőpontot. Mint ahogy a Nap melegítő hatására, amint a felszínt melegíteni kezdi, eloszlik a köd, a coaching során úgy tisztul a Coach ügyfele előtt a helyzet, s bontakozik ki a megoldás.


Ahogy a melegedés hatására a levegő hőmérséklete emelkedik, úgy nő az ügyfél önbizalma, magabiztossága és alakul ki benne a bizonyosság, hogy a helyzet rendezhető és a családi béke helyreáll.

Ha velem tart, olyan történeteket mesélek majd, amikben párok, szülők, kamaszok, nagyszülők, testvérek közötti konfliktusokat old meg a coaching során a Coach és Ügyfele.

Ha valamelyik történetben a saját vagy bárki más helyzetére ismer, vagy hasonló nehézségekkel küzd, keressen meg! Ne szenvedjen tovább, szárítsuk fel a családjában leereszkedett ködöt, engedjük be újra a napfényt, hogy a családtagok újra viruljanak a család nyújtotta biztonságos és békés közegben.


                                                        Kóbor Virág az Ön Life Coach partnere
                                                         virag.kobor kukac gmail.com

2014. június 16., hétfő

Ede célba ért

Kedves Olvasóm,

az ötödik üléséhez érkezett a coaching folyamat, amit nyomon követünk. Az elmúlt alkalom azzal zárult, hogy Ede felkészült az első állásinterjúra, házi feladatul pedig azt kapta, hogy alaposan nézzen utána a cégnek, ahová menni fog.

Ma is kiegyensúlyozottan érkezik Ede. Részletesen mesél a történtekről, azt mondja, nagyon jól ment a meghallgatás, olyannyira, hogy továbbjutott a második fordulóba. Igazán magabiztossá tette a fellépését a gyakorolt interjú és az elvégzett házi feladat. Valóban előnyös volt, hogy ismerte már a céget, ahová interjúra érkezett. Ezen kívül vár rá még két másik cégnél is első fordulós meghallgatás. Tehát összességében nagyon jól halad.

Emlékszik még, kedves Olvasó, hogy milyen hangulatban érkezett az első ülésre Ede és mit tűzött ki célul? Igen, igen jól emlékszik, Ede eléggé összezavarodva, elkeseredve érkezett, célja a coachinggal „magabiztosságot elérni az álláskeresésben” volt. 

Kérdezzük meg most Edét, hogy érzi magát, mit gondol, hol tart a kitűzött cél elérésében?

A Coach arra kéri Edét, hogy foglalja össze, mi minden történt vele, amióta együtt dolgoznak? Milyen felismerései voltak, miben változott, közelebb került-e kitűzött céljához, mint ahol az első találkozáskor állt? Ede összefoglalta, hogy mi minden történt az elmúlt hetekben.
Először is úgy érzi, hogy egy nagyon izgalmas önismereti utazáson vett részt. Nagyon sok olyan dolgot ismert fel önmagáról, amikről nem is tudott az elmúlt fél évszázadban. Sokkal értékesebbnek gondolja most magát szakmailag, mint eddig. Sikerei vannak, egyrészt a feladatok teljesítésében, másrészt az álláskeresésben is. Visszanyerte az önbizalmát, és ez kihat a magánélete több területére is. Beiratkozott például egy filmklubba, ahol hasonló korú társakkal néznek filmeket és beszélgetnek róluk. S bár a válása után úgy érezte, társ nélkül fogja leélni a hátralévő életét, de most úgy gondolja, hogy még új társat is találhat és ezentúl újra képes lesz minden tekintetben aktív életet élni. Egyszóval az a véleménye, hogy elérte a kitűzött célját, újra képes a hatékony álláskeresésre, magabiztos és elszánt.
 A Coach kifejezi örömét, hogy Ede így érzi, teljesen egyetért Edével abban, hogy ügyfele kijelölt célt elérte.

Ebben a történetben az ügyfél 5 ülés alatt elérte célját, megtanult magabiztosan állást keresni. Itt útjaik szétválnak. Most már nincs szüksége Edének további támogatásra, mert már képes önállóan és magabiztosan állást keresni.
Ahogyan korábbi írásomban elmondtam a coachingról, ez egy rövid idő alatt, látványos változások elérésére képes, segítő tevékenység, amely hamar sikerélményhez juttatja az ügyfelet.

Végig kísértük Edét a coaching folyamaton, most pedig elbúcsúzunk tőle, útjára engedjük, sok sikert kívánva neki a munka világában.

Ha Úgy érzi, önnek vagy a környezetében valakinek szüksége van rá, hogy egy Coach segítsen felismerni az útjába került akadályokat és eltüntetni őket onnan, ne habozzon, keressen meg! Várom levelét!

                                                         Kóbor Virág az Ön Life Coach partnere
                                                         virag.kobor kukac gmail.com

2014. június 14., szombat

A pszichológus nem az a díványos pszicho...izé.

Kedves Olvasóm,

beleakadtam egy érdekes problémába, s mivel több alkalommal is felmerült, úgy gondolom helyes volna tisztázni ezt a kérdést.

A probléma.

Testvérem, a Kilofaló életmód rendszer megalkotója, Szoó Judit megosztotta rajongóival a blogomat és írt egy nagyon szép ismertetőt is hozzá. Volt ebben az ismertetőben egy mondat, amit több pszichológus is bántónak érzett. 
A mondat így hangzott: 
"A pszichológussal ellentétben a Coach nem fog téged díványra fektetve meséltetni, hanem normálisan elbeszélget veled, meghallgatja a problémádat, és nem fog tanácsolni semmit!"
A teljes írást megtalálod itt:     http://szoojudit.hu/?modul=oldal&tartalom=1198399

A pszichológus hozzászólók a következőt sérelmezik, idézem egyiküket:
"általános tapasztalat, hogy még mindig tévedésben vannak az emberek. Egy, sosem fektetünk senkit díványra, mindenki csak ül, mint általában bárhol máshol. Kettő, alap, hogy meghallgatjuk, hogy mi a problémája, majd elkezdünk vele dolgozni. A pszichológus sem mondja meg konkrétan mit kell tenni, hanem kérdésekkel, beszélgetésben ráirányítja a figyelmet a problémára. Konkrétumoknál esetlegesen ad tanácsot, de ritka, nem szoktunk. A páciensnek kell eljutni a megoldásig, amiben persze a szakember segíti, vezeti és irányítja, hiszem a személyes belátás tud változást hozni." - írja Horváth Erika, majd még hozzáteszi -"Csak tényleg van egy hamis kép a pszichológusi munkáról, amit persze a média még jobban torzít, így mi mást is gondolhat egy ember."
Horváth Erika maga is megadta kommentjében a választ a problémára "van egy hamis kép a pszichológusi munkáról, amit persze a média még jobban torzít". 

Amerikai filmeken felnőtt generációk tagjai vagyunk. Az én véleményem szerint is, az a közhiedelem az alapja ennek a díványos dolognak, amit az amerikai filmekben látunk, hogy ott a páciens időnként egy díványon fekszik és így kommunikál egy személlyel aki "valami pszicho...izé", és az már nemigen derül ki, hogy ő valójában pszichiáter, pszichológus, vagy valamilyen egyéb terapeuta. 

Blogom azoknak szól, akik a mindennapi életben eddig nem igen találkoztak lelki segítőkkel, ezért igyekszem magyarul és egyszerűen megfogalmazni a mondanivalómat. Szeretném ha értenék és igénybe vennék a rendelkezésre álló segítséget, hogy mindennapjaik könnyebbek és sikeresebbek legyenek. Az ismertető írás célja is ez volt. Közérthető módon megfogalmazni, hova helyezzék el a coachingot a segítők között és nem a pszichológus hivatás degradálása. 
Kézenfekvőnek tűnt, hogy egy, a filmekből már jól ismert, mindenki számára azonnal beugró képpel lesz könnyen megérthető, hogy a Coach nem a személyiség és az azt ért hatások problémájával foglalkozik. 

És akkor a magunk részéről szeretnénk most helyre tenni, legalább ennek a blognak az olvasói számára a pszichológusok megítélését. 

A pszichológus nem az a díványos pszicho...izé. 

Ő is leül a tőle segítséget váró emberrel beszélgetni, kérdéseket tesz fel, tereli, irányítja, hogy a személy az őt ért hatásokat sikeresen feldolgozza, fejlődjön, belásson ezzel kapcsolatosan dolgokat. A pszichológus foglalkozik a múlttal, az okokkal, fejleszti a személyiséget, és éppen ebben különbözik a Coachtól, aki a személyiség fejlesztésig nem megy el, csupán egy adott helyzetben új nézőpontokat nyit meg ügyfelének, attitűd (az adott témához való viszonyulás) változásig megy el, konkrét célok megvalósításában támogatja az ügyfelét, a jövővel foglalkozik.

Fontosnak tartom megjegyezni, hogy ez a két szakma támogatja egymást, hiszen, ahol az egyik kompetenciája nem elég vagy nem szükséges, ott lép be a másik. Ahogyan azt a testvérem írta, ott van szükség a Coach-ra, ahol a pszichológus még sok, mert csak egy elakadás adódott, egy egészséges felnőtt ember életében, amivel az adott pillanatban nem boldogul. És ott van szükség a pszichológusra, ahol a Coach már kevés, mert a probléma nem pillanatnyi elakadás, nem egyszerű célvesztés, hanem valami mélyebb, hosszan elhúzódó okon nyugszik. Ilyenkor mindenképpen pszichológushoz küldi ügyfelét, mert az ilyen problémák szakszerű feltárásához és az ezeken való túljutáshoz már a pszichológusoknak van meg a megfelelő eszköztára, kompetenciája.

Ha Úgy érzi, önnek vagy a környezetében valakinek egy Coach segítségére van szüksége, ne habozzon, keressen meg! Várom levelét!

                                       Kóbor Virág az Ön Life Coach partnere
                                       virag.kobor kukac gmail.com


2014. június 12., csütörtök

„Ha egy üzlet egyszer beindul…..!”

Kedves Olvasóm,

remek napjai vannak a mi Edénknek. Visszanyerte önbizalmát, a feladatait sikeresen teljesíti és valahogy szebb és színesebb lett mostanában a világ körülötte. Kukkantsunk be most a negyedik találkozóra, mi is történik ma a coaching ülésen!

Ede érkezése után lelkes beszámolóba kezd arról, hogy mi minden történt a héten. Teljesen átírta az önéletrajzát – meséli – nem csupán az elmúlt hetekben felismert képességeit írta bele. Sokkal áttekinthetőbb, informatívabb, mi több, fiatalosabb lett. Na és a második feladatot is elvégezte a héten, 2 napig böngészte a hirdetéseket és 17 helyre el is küldte az új önéletrajzát. Ez pedig még semmi,– hadarja egyre lelkesebben – de 5 helyről már vissza is jeleztek! Igaz, hogy ezek közül kettő elutasította, egy pedig automata válasz volt, hogy megérkezett a jelentkezése, ám eddig ilyet sem igen kapott, ettől pedig nagyon bizonytalanul érezte magát. Ami azonban a legjobb, hogy két cég interjúra hívta!
„Ha egy üzlet egyszer beindul…..!” 
Talán hallott, lehet, hogy tapasztalt már Ön is olyat, hogy ha elég pozitívan áll egy ügyhöz, ha igazán el akarja érni valamely célját és elkezd érte tenni, akkor valahogy a világ is igazodik ehhez és szinte tálcán kínálja egyik lehetőséget a másik után. Vajon miért történik ez velünk, hogy kerül egyszer csak elénk valami, ami eddig „nem volt ott”. Vajon biztos, hogy nem volt ott? Meglátásom szerint a lehetőségek folyamatosan ott vannak körülöttünk, csupán nem vesszük észre, mert a tudatunk észlelésünk elé tesz valamilyen akadályt. Olyan ez, mint amikor a víz egy folyómederben folyik, fatörzsek dőlnek a mederbe, sziklák állják útját a víznek, aztán egyszer csak kiszélesedik a folyómeder, a víz egyre gyorsabban robog, amíg eléri a szikla peremet ahonnan parttalan zuhatagként, szabadon és gátak nélkül ömlik tovább. 

Ede esetében a behullott fatörzs az elbocsátás miatt kialakult önbizalom hiány, a szikla pedig, ami elállta az útját, amitől nem látta a lehetőségeit, egy hiedelem volt, mely szerint „50 év felett már nem lehet munkát találni, főleg nem olyat, amit szívesen végez az ember”. 
Aztán jött a Coach, megfogta ezeket az akadályokat, felismertette őket Edével, aztán jó messzire hajította őket Ede tudata elől, aki így most már újra látja maga körül a sok-sok lehetőséget, amit csak nyakon kell ragadnia és száguldhat szabadon a cél felé, akárcsak a vízesés.

Miután Ede előtt két állásinterjú áll, a Coach egy újabb feladatot kínál ügyfelének. Hogy minél magabiztosabb legyen Ede a meghallgatáson, játsszák most el ők ketten ezt a helyzetet! Nagyon tetszik Edének ez az ötlet, azonnal belemegy a játékba. A Coach a HR-es szerepébe bújik és elgyakorolnak egy teljes interjút. Ezután Ede összefoglalja, hogy érezte, hogyan sikerült ez a próba. Elhatározza, hogy mit fog másként csinálni az igazi találkozón és már magabiztosan áll az éles helyzet elé.

Végezetül ismét feladatot kap Ede. Alaposan járjon utána a két vállalatnak, ahová interjúra megy és minél több információt jegyezzen is meg róluk. Ennek nagy hasznát fogja venni a meghallgatáson.

Hősünk hamarosan megvívja első csatáját, felvértezve a Coach segítségével. Kívánjunk neki sok sikert, és ha kíváncsi, hogyan állt helyt Ede az első állás interjún, akkor tartson velem legközelebb is! 

Ha Úgy érzi, önnek vagy a környezetében valakinek szüksége van rá, hogy egy Coach segítsen felismerni az útjába került akadályokat és eltüntetni őket onnan, ne habozzon, keressen meg! Várom levelét!

                                                         Kóbor Virág az Ön Life Coach partnere
                                                         virag.kobor kukac gmail.com

2014. június 8., vasárnap

"Öreg ember, nem vénember!"

Kedves Olvasóm,

emlékszik, a második ülés végén Ede azt a feladatot kapta a Coachtól, hogy 60 tulajdonságát, képességét gyűjtse össze.  Ede eddig sikeresen vette az akadályokat. Most kiderül, hogy hogyan sikerült ez a feladat.

Ede a harmadik ülésre kiegyensúlyozottan érkezik. Beszámol róla, hogy jól telt a hete, sokat foglalkozott a kapott feladattal. Sikerült 100%-ig elvégezni, sőt túl is tejesítette. Ő lepődött meg a legjobban, hogy milyen sok képessége, tudása, tapasztalata van. A Coach örömmel nyugtázza az elmondott sikert, amivel megerősíti Edében, hogy jó úton halad célja megvalósítása felé.

Újabb feladat következik. Most arra kéri a Coach Edét, hogy rajzoljon olyan halmazokat, amelyek metszik egymást, majd egyik halmazba a tanácsadó munkakör kapcsán összegyüjtött tulajdonságokat, képességeket, tapasztalatokat tegye, a másikba pedig a saját magáról összegyűjtöttek közül azokat, amelyek támogatják a tanácsadói munkát, kettőjük metszetébe pedig azokat, amelyek minkettő halmazban megvannak, azután pedig végezze ezt el a másik két munkakörrel is.
Jól sikerült ez a feladat is. Megbeszélik, hogy azok a saját tulajdonságok, melyek nem kerültek a metszetbe, hogyan tudják támogatni a munkakör betöltését és a munkakör követelte tulajdonságok, amelyek a metszetből kimaradtak,  pótolhatóak-e, megszerezhetőek-e rövid időn belül. Ede pozitívan áll a dologhoz, azt állapítja meg, pótolhatóak a hiányosságai és sokkal több tulajdonság támogatja a megcélzott munkaköröket, mint amennyi hiányzik.

Amint látható, újabb meglepetés Ede számára, hogy mennyi pozitív dolog szól az idősebb szakember mellett. Azt  állapította meg, hogy jó is lehet a munkáltatóknak az, hogy Ő már nem „zöldfülű”. 

A legtöbb közöset a műszaki tanácsadó munkakörben sikerült felfedeznie Edének a szükséges és saját tulajdonságai, képességei, tapasztalatai között. Ennek ismeretében úgy döntött, hogy elsősorban ilyen hirdetésekre fog jelentkezni.

Az eddig elvégzett munka alapján megállapíthatjuk, hogy Ede láthatóan visszanyerte már aktivitását is, ami korábban jellemezte. 
Na de hogyan hasznosítsa Ede ezt a sok összegyűjtött információt az állás sikeres megszerzése érdekében? Hogyan adja tudtára az álláskínálóknak, hogy ő a megfelelő jelentkező? Kellene egy olyan önéletrajz, ami tartalmazza a most felfedezett tulajdonságokat, amelyek alkalmassá teszik Edét műszaki tanácsadóként működni. 

A harmadik ülés végén a Coach, látva, hogy Ede aktivitása ezt már elbírja 2 feladatot ad otthonra. Az első, hogy önéletrajzát alakítsa át, építse be az új felfedezéseit önmagáról a megcélzott állással kapcsolatban. A másik, hogy keressen az eddig megtaláltak mellé minél több műszaki tanácsadó hirdetést és küldje el jelentkezését rájuk.

A folyamat elején a Coach volt az aktívabb a beszélgetésben, ám ahogy Ede fejlődött, ő vált aktívabbá és a Coachnak egyre kevesebb aktivitást kell kifejtenie. 

Mivel foglalkozik majd Ede és a Coach legközelebb? Tartson velem és megtudja! 


                                                                  Kóbor Virág az Ön Life Coach partnere
                                                                  virag.kobor kukac gmail.com

2014. június 4., szerda

Képességek mérlegen

Kedves Olvasóm,

Előző írásomban beültünk egy coaching ülésre, ahol a váratlanul állás nélkül maradt, 55 éves villamosmérnök, Ede útkeresésének indulásába nyerhettünk bepillatást. Lássuk mi történt az első találkozás óta, és hogyan folyik tovább a közös munka!

Ede a második ülésre jó kedvűen érkezik. Elmondja, hogy egész héten böngészett az interneten. Izgalmas és mozgalmas hete volt az eddigiekhez képest és ez egészen felvillanyozta.Nagyon sok szakmájával összefüggő hirdetést talált. Ki is választott 20 db-ot, amik a leginkább megfelelnének számára.
5 ezek közül műszaki tanácsadó, ezeket azért választotta, mert a közel 30 éves szakmai tapasztalatait szerinte jól tudná hasznosítani. 12 hirdetésben szervizmérnököt keresnek, különböző elektronikai készülékek javítására, ez a szakmája, ezt csinálta a pályája során, bármilyen készülékkel boldogul. Végül 3 cég pedig szervizvezetőt keres, Ede csoportvezető már volt, jól ismeri a szervizek működését, szívesen csinálná.


A Coach most a kiválasztott 3 féle munkakörről kérdezi Edét, arra kéri részletesen mesélje el, hogy mit tud róluk, pontosan mit csinál az az ember, aki betölti őket. Ede először csak tőmondatokban válaszol, aztán a Coach kérdései során, egyre több dolog derül ki róluk és lassan kibontakozik ezeknek a munkaköröknek a teljes képe. Ede maga is meglepődik, hogy amikor csak úgy rá gondol ezekre a feladatkörökre, nagyon sok fontos részlet fel sem merül benne, hiszen annyira magától értetődő.

Lám-lám!
Gyakori, hogy azt gondoljuk, „Ó én tisztában vagyok azzal, hogy mit is jelent a .........................!”  Aztán, amikor egy hozzá nem értő kérdezgetni kezd bennünket róla, akkor döbbenünk rá, hogy mennyi minden szempontot nem veszünk figyelembe egy hétköznapi helyzetben. Elsiklunk felettük, mert annyira természetes, pedig nagyon sokszor ezekben a „természetes részletekben” bújik meg a megoldás.

Nézzük csak, ha már szépen, részletesen körülírta Ede a kiválasztott munkaköröket, mire lesz ez jó?

Ezután a Coach Edétől azon képességek, tulajdonságok, jártasságok felsorolását kéri, amelyek szükségesek a kiválasztott munkakörök betöltéséhez. A Coach arra kéri Edét, képzeljen el egy hatalmas kétkarú mérleget. Az egyik serpenyőjében ott az első munkakör, a műszaki tanácsadó, a másikba Ede pakolhatja bele a képességeket, tulajdonságokat. Cél, hogy a mérleg egyensúlyt mutasson. Ehhez legalább 20 képesség szükséges. Először nem megy könnyen Edének a gyüjtögetés, ám szép lassan belemelegszik, s 22 képességet sorol fel. Majd elvégzi a feladatot a másik két munkakörrel is.


Az ülés végén Ede ismét önálló feladatot kap. Most saját tulajdonságainak, tapasztalatainak és képességeinek összegyűjtését kéri tőle a Coach. Nem csupán a munkával kapcsolatosakat, hanem mindent, amit magáról tud. Nem kevesebbet kell találnia, mint 60 db-ot. Ede egy hete még megrettent volna ettől a feladattól, de most direkt kihívásnak érzi és tettre készen indul haza az ülésről.

Látható, hogy Ede, aki nagyon elkeseredetten és borulátóan érkezett először a Coach-hoz, kezdi visszanyerni tattrekészségét.
Bizonyára ismeri gyerekkorából az alábbi történetet. A mesében Hamupipőkének azt mondja a mostohája, hogy ha kiválogatja az összeöntött lencsét és borsót, akkor elviszik  a bálba. Hamupipőke tudja, hogy ezt a feladatot ő meg tudja csinálni, tehát magabiztosan belevág és időben el is készül. Nem számol azonban azzal a váratlan körülménnyel, hogy újabb tál kiválogatni valót tesznek elé. Már nem túl lelkesen, de nekiáll a következőnek is, még ezt is befejezi időben, ám újabb tál kerül elé.  Ekkorra már elveszti a hitét magában és a bálba jutás lehetőségében is. Ekkor érkezik a tündér, aki visszaadja Hamupipőke hitét önmagában, és a végén mégiscsak eljut a bálba.
Most valami hasonló történik a mi Edénkkel. Álláskeresése során egyik kudarc követte a másikat. Már beletörődött, hogy nem fog állást találni. Ekkor találta meg azt a „szalmaszálat”, ami visszaadja a hitét önmagában, ami reményeink szerint sikerre vezeti őt.

Ha érdekli hány tulajdonságát találta meg Ede, és mi történik ezután, akkor tartson vele a harmadik ülésre is!


                                                    Kóbor Virág az Ön Life Coach partnere

                                                     virag.kobor kukac gmail.com

2014. június 1., vasárnap

Válasz néhány olvasói kérdésre

Kedves Olvasóm,

több kérdés is érkezett Ede történetének első része kapcsán, melyeket érdemes tisztázni, mielőtt Ede története folytatódik. Ebben a bejegyzésemben sorra veszem a kérdéseket és igyekszem rájuk kielégítő választ adni.


Az első kérdése a kedves olvasónak így szólt:
Ede három hónapot tűzött ki magának, de tudjuk, hogy az élet nem mindig úgy alakul, ahogy elképzeljük. Mi lesz Edével, ha három hónap alatt mégsem talál állást, és ezt kudarcként éli meg, nem fog összeomlani? 
Nos, ahogy azt már írtam korábban is, itt nem arról van szó, hogy a coaching ideje alatt minden problémája elhárul az ügyfélnek. A történet szereplője céljai közül kiválasztja azt, ami a többi céljának a megvalósulását meg fogja alapozni. Esetünkben Ede "A Coach kérésére felállít egy fontossági sorrendet, miszerint elsősorban a magabiztosságot kellene elérni az álláskeresésben, mert ennek következtében lesz új állása."   Vagyis nem azt tűzték ki célul, hogy a 3. hónap végére lesz állása, mert ez valóban irreális cél lenne, hanem azt, hogy magabiztosságra tesz szert az álláskeresésben, tehát megismerkedik önmagával, a lehetőségeivel, és megtanul számos olyan módszert, amivel a saját motivációját fenntarthatja, hogy ne essen pl. kétségbe ha elutasítják, és ne beszélje be magának, hogy az ő korában már lehetetlen állást találni.

A második kérdés pedig így hangzott:
Az ennyire konkrét határidő kitűzése nem fogja rágörcsöltetni a dolgokra Edét, hogy jaj, mi lesz, ha mégsem találok határidőig állást? 
Annak felmérése, hogy az adott probléma a coaching keretében megoldható-e, a Coach feladata. Amennyiben az első találkozás alatt az derül ki, hogy az ügyfél lelkileg nem alkalmas arra, hogy a coaching segítségével megoldjuk a dolgot, vagy menet közben derül ki egy olyan akadály, hogy pl. van egy olyan korábbi lelki sérülése, ami miatt "rágörcsölhet", akkor vagy már az elején pszichológust ajánlok neki, vagy menet közben teszem ezt meg. Egészséges, csak pillanatnyilag elakadt felnőtt embernél, ilyen helyzetben tényleg csak arról van szó, hogy blokkolta a kreativitását és ezért egy idő után nem tudja használni a meglévő képességeit. A Coach ezeket a képességeket éleszti fel. És ha ez megtörtént, akkor az Ügyfél újra önálló lesz, nem szorul tovább a Coach segítségére.

A harmadik olvasói hozzászólás pedig:  
Végül is elég öreg már, sokkal kevesebb az esélye. 
Az lehetséges, hogy kisebb az esélye, mint egy 30 évesnek, de ugye nem nulla? És Ő éppen az a típus, aki megteszi a kellő lépéseket, hogy célt érjen. Lám, amikor megrekedt, akkor elment egy segítő emberhez, a Coach-hoz. Tehát megtette az első lépést a siker felé. Ha csak ül otthon továbbra is és mondogatja magának, hogy ebben a korban már nem lehet munkát találni, akkor tényleg napról napra csökkennek az esélyei. 
Kicsi személyes megjegyzést is engedjen meg nekem ehhez a ponthoz. 
Jómagam 47 éves elmúltam, tehát közelítek ahhoz a korhoz, amiben Ede van. Egyáltalán nem érzem magam öregnek, sőt! Sokkal több tudásom és tapasztalatom van, mint volt 30 évesen. Pontosan tudom, hogy sokkal többet tudok hozzátenni pl. egy vállalat életéhez, mint 17 évvel ezelőtt. Folyamatosan újabb és újabb képzésekre járok, tehát szellemileg is frissen tartom magam (most például jogi egyetemi képzésbe vágtam bele). Alapszakmám HR Menedzser, így ezen minőségemben is meg tudom ítélni, hogy az 50-es éveiben járó munkavállaló lehet pont ugyanolyan értékes, mint egy fiatal. Persze fiatalnak lenni nagyon jó volt és nyilván megvannak ennek a kornak az előnyei, de nem jobb, hanem más. Ide is illik Gyurkovics Tibor Kossuth- és József Attila-díjas magyar költő, író, pszichológus elhíresült mondata "Nincs másság, csak milyenség van."

És végül a negyedik kérdés:
Esetleg megbeszélik azt is, hogy nem dől össze a világ, ha 3 hónap alatt nem sikerül bejutni valahová, akkor csak folytassa tovább a keresést egyedül? 
Az első kérdésre adott válaszban írtam, hogy már a célkitűzésnél látszik, hogy nem az állás megszerzése a cél a 3. hónap végére, hanem annak a képesség rendszernek és önbizalomnak a megalapozása, megtanulása, amivel Ede a coaching lezárulása után önállóan tud boldogulni. Ha pedig Ede azt akarja, hogy állása legyen 3 hónap múlva és ezt valaki oldja meg neki, akkor egy fejvadász céget javaslok, akik ezt a dolgot elvégzik helyette. A rossz hírem az, hogy az Ügyfél részéről belefektetett munka, hit és szándék nélkül a Coach nem tud segíteni.


Remélem, sikerült elfogadható választ adnom a kérdésekre! Találkozunk a második ülésen hamarosan.

                                                              Kóbor Virág az Ön Life Coach partnere
                                                              virag.kobor kukac gmail.com