2014. augusztus 12., kedd

Isten veled Robin Williams!

Kedves Olvasóm!

Meghalt Robin Williams.

Ezzel a megdöbbentő hírrel találkoztam ma a hírfolyamban, amikor megnyitottam a Facebook oldalamat.

Könnyezni kezdtem.
A kedvenc színészem volt.
Láttam szinte minden filmjét és nem tudtam betelni vele.

Tudom, hogy a színész nem azonos a karakterekkel, akiket játszik és mégis....
Azért az az Ő döntése, hogy mely szerepeket vállalja el, melyik forgatókönyv fogja meg.
Biztosan nem véletlen, hogy az Ő filmjeinek zöme olyan volt, amelyben segítő embert alakít.
Talán ezért áll olyan közel hozzám.

A segítő ember ezer arca

Emlékszik "Jó reggelt Vietnám" Adrian Cronauer-je, aki megpróbálja rádió műsorával a borzalmakat átélő katonák életét kicsit elviselhetőbbé tenni, és felhívni a figyelmet a háború értelmetlenségére?
Vagy a "Holt költők Társasága"-nak új szellemű tanárára, aki lapról lapra tépeti szét diákjaival a tankönyvet, mert azt akarja, hogy felfedezzék: életük maga a költészet?






És ott van "Patch Adams" a bohóc doktor, aki szerint a humor, a nevetés a legjobb, ami a nyugati orvoslás mellett a gyerekek gyógyulásához vezet. Beugrik Robin Williams kedves alakja?



És nem felejtkezhetünk el "A 200 éves ember"-ről sem, aki érző robotként, a Martin családot szolgálja hűen és "szeretettel".







Aztán feltűnhet emlékezetünkben "Mrs. Doubtfire", az édesapa, aki idős
nevelőnő bőrébe bújik, csak, hogy imádott gyerekei mellett lehessen, hogy gondjukat viselhesse.



És az "Ébredések" lelkes orvosa, Dr. Malcolm Sayer, aki egy olyan új gyógyszert fedez fel, amellyel a betegeket vissza lehet hozni az életbe.





Nem hagyhatom ki a "Good Will Hunting"-ot sem, melyben Will Hunting, a még csak húsz éves dél-bostoni zseni, melós srác egyetlen
reménye, az egyetemi professzorból lett pszichológust alakító Robin Williams, aki csodálja a fiú érzelmi küszködéseit és megérti, milyen az, amikor az ember élete állandó küzdelem.


Na meg a "Nászfrász", melyben egy igazi "coach-papot" alakít, aki 3 hét alatt, számos megdöbbentő feladatot ad a jegyeseknek, hogy azok kellő önismeretre és egymás megismerésére tegyenek szert, mielőtt belevágnak a házasságnak nevezett hosszú, közös útba. Egy igazi proaktív coaching, ami tényleg felkészít, hogy biztos alapokon nyugodjon a fiatalok házassága, s meg tudják oldani a majdan felmerülő problémákat.

Ha végignézzük a felsoroltakat, a családi coaching, szinte minden témájához rendelhetnénk egy Robin Williams filmet. A kamaszok problémáihoz (Holt költők társasága), a "kakukktojás" jelenséghez (Good Will Hunting), a válás okozta problémákhoz (Mrs. Doubtfire), a súlyos betegséghez (Patch Adams, Ébredések), a párkapcsolathoz, házassági problémákhoz (Nászfrász).

S végül, de nem utolsó sorban - sorolhatnám még sokáig a kedves, segítő alakokat, akiket életre keltett - a számomra legkedvesebb alakítása, a "Csodás álmok jönnek" Dr. Chris Nielsen-je. Ebben a filmben a főhős, saját halála után nem marad a csodás Paradicsomban, mert megtudja, hogy felesége, Annie nem tudta
feldolgozni szerettei elvesztését (gyerekeik is meghaltak autóbalesetben), és öngyilkosságot követett el. Chris ekkor átvág a poklok-poklán felesége felkutatására a reménytelen alvilágban, vállalva, hogy kimenti az asszony lelkét a reménytelen magányos örökkévalóságból, vagy társa lesz abban örökké. A film végén sikerül megmenteni szerelmét, s útnak indulhatnak, újra kezdeni az életet kéz a kézben.......


Robin!
Te is eldobtad magadtól az életet, akárcsak Annie.
Remélem, lesz valaki, aki érted is útnak indul a reménytelen alvilágba, átvág a poklok-poklán, hogy kimentsen onnan, s kapsz egy új esélyt, egy olyan életre, amiben erősebb és boldogabb lesz a lelked!

2014. augusztus 6., szerda

Csaba bácsi

Az első blog bejegyzésem arról szólt, hogy a coach szó mit is jelent.
Van ugye a coach, mint mentális edző és a szó eredeti jelentése szerint van a coach, mint sport edző.
Én mentális edző vagyok, ma pedig egy nagyon kedves, régi ismerősömről olvastam egy cikket,  ahogy őt mindenki emlegeti, - a "Csaba bácsi"-ról, azaz becsületes nevén Giczy Csaba világ- és olimpiai bajnok kajakozóról, és sok-sok nemzedék kajak edzőjéről. Mindenkinek meleg szívvel ajánlom elolvasásra Csaba bácsi nyilatkozatát sportról, emberségről.

A gyerekeim nem versenylovak!

Könnybe lábadt szemmel olvastam a riportot, mert ő olyan csodás ember, hogy csak meghatottan tudok rá gondolni.
Négy gyermekem van, s közülük hárman jártak Csaba bácsihoz kajakozni. Mindig fontosnak éreztem, hogy a gyerekeim mozogjanak. Viszont sosem akartam belőlük "versenylovat" csinálni.
Több sportot is kipróbáltunk, de mindenütt azt tapasztaltam, hogy ha nem lesz a gyerekből előbb-utóbb sikeres versenyző, akkor nem törődik vele az edző és a gyerek elkedvetlenedik, végül abbahagyja az adott sportot.

"Egy Duna parti csónakházban, nagy a jókedv minden nap....."

De az UKSC-nél ez nem így volt. Szerencsénkre egy napon lekeveredtünk a középső kislányommal a csónakházhoz, ahol olyan kedves, családias fogadtatásban volt részünk, hogy ott ragadtunk. Aztán szép lassan a másik két kislányom is leszivárgott a csónakházba és kajakozni kezdett. Csaba bácsi pedig óriási türelemmel tanítgatta őket. Ha valami nem sikerült, csak annyit mondott: "Ne baj anyus!", és a gyerekkönnyek már fel is száradtak. Mindig felkínálta a verseny lehetőségét, de ha a gyereknek nem volt hozzá kedve, nem pottyant ki az edző figyelméből.
Csaba bácsi minket, szülőket is nevelt észrevétlenül. Tanultunk tőle türelmet, emberséget, elfogadást. A tábor nem csak a gyereknek szólt, mi szülők is boldogan kísértük őket Velencére, Belgiumba, Szlovákiába síelni, mindenfelé.

Mert az edzőnek nem az a dolga, hogy mindenkiből ugyanazt a versenylovat faragja ki.



Az edző megismeri a sportolót, elfogadja úgy, ahogy van és őt magát igyekszik fejleszteni, neki talál ki edzésprogramot. Nem egy egyforma sémába próbálja begyömöszölni a keze alá kerülő sportolókat.



Az edző szereti a sportolóit, az ő javukat akarja és nem a saját dicsőségét keresi.
Az edző akkor és addig dolgozik a sportolójával, amíg az túljut egy bizonyos szinten, aztán hagyja önállóan haladni.


A coach példaképe: az edző.

Nekem nagy példaképem Csaba bácsi. Igyekszem követni az ő példáját. Mentális családi edzőként türelmesen figyelem ügyfelemet, s felismerve egyéni adottságait, ahhoz igazítom az "edzésprogramot".
Célom az, hogy az ügyfeleim megtalálják az adott helyzetben a saját megoldásaikat, és aztán önállóan használni tudják a megtalált eszközt. Hogy elfogadjam őket úgy, ahogy vannak.
Örülök a sikereiknek, de mindig csak addig a célig haladok velük, ameddig ők menni akarnak.

Ha csak szeretné magát jobban megismerni, hatékonyabban, sikeresebben megélni a mindennapokat, akkor jöjjön, és csináljon velem végig egy személyre szabott "edzés programot", frissüljön fel!
                                              
                                               Kóbor Virág, az Ön Life-coach partnere,
                                               virag.kobor kukac gmail.com


2014. augusztus 3., vasárnap

Zárás

Eltelt egy újabb hét. A coaching a nyolcadik üléséhez érkezett. Azt korábban elmondtam, hogy a coaching egy viszonylag rövid folyamat 3-12 alkalomig terjed az időtartama, vagyis viszonylag gyorsan hoz eredményt.
Zalán és Flóra coachingja a közepes hosszúságúak közé tartozik.

Mint az már az utóbbi időben lenni szokott, a pár pozitív hangulatban érkezett.

A Coach most a házi feladatot - egy rövid összefoglaló az elmúlt 7 hétről -, melyet az elmúlt ülésen adott fel, kérte ügyfeleitől. A feladat az volt, írják le, hogyan látják, van-e változás, vannak-e új nézőpontjaik, eszközeik, amivel hatást tudnak gyakorolni a folyamatokra?

Zalán csak mondja és mondja....

Mint az esetek többségében, most is Zalánnak eredt meg előbb a nyelve.
- Rohan az idő! Olyan, mintha már hónapok távlatában lenne az az ádáz állapot köztünk, amivel Önhöz fordultunk, pedig még csak másfél hónap telt el! Én a magam részéről jól érzem magam. Sok mindent tanultam magamról és sok mindent tanultam a kapcsolatunkról. Amikor jöttem, bizonytalan voltam, hogy akarom-e még ezt a házasságot. Most viszont szilárd meggyőződésem, hogy mi összetartozunk, és együtt is fogjuk leélni az életünket, mégpedig boldogan.  - Miközben ezek a gondolatok elhangzottak Zalántól, Flóra arcának színe először piros lett, majd falfehér, aztán megint piros és egy halvány mosoly futott át rajta. Tekintetével szinte megsimogatta a férfi arcát, pillantásuk egy másodpercre összeakadt, majd Zalán így folytatta. - Megtanultam, hogy a kapcsolatunk csakis rajtunk múlik. Bármilyen külső körülmény hat is rá, ha mi azt akarjuk, hogy jól működjön, és teszünk érte, akkor az úgy is lesz. - Ahogy ezeket kimondta megfogta Flóra kezét, aki egyetértően bólintott. - Megtanultam, hogy amit szeretnék, azt nem erőből kell elérnem nála. Ha higgadtan elmondom, hogy mik a dologgal kapcsolatban a meglátásaim, mit érzek és ezért mit szeretnék, nyitott fülekre találok Flóránál. Amikor dühbe gurulok, nem vagdalkozom, nem kritizálom Őt, inkább kicsit félrevonulok, számolok tízig, s ezalatt vagy lecsillapodom, vagy leírom amit gondolok. És ez idő alatt eljutok egy olyan állapotba, hogy el tudjam mondani úgy a dolgot, ahogy az imént felvázoltam. Megtanultam azt is, hogy a céljaimat és vágyaimat össze kell egyeztetnem a nejemével. Kell, hogy mindketten magunkénak érezzük a döntést egy-egy témában, ezért megbeszéljük, kompromisszumokat kötünk és le is írjuk a közös döntést ezentúl. Így sokkal megfoghatóbb lesz, fel lehet pontosan idézni és ezzel elejét vesszük az emlékezetünk különbözőségéből eredő vitáknak. Készítettünk egy olyan szabály rendszert, amit bármikor elővehetünk, ha vitás helyzetben vagyunk és nem tudunk zöldágra vergődni. Így nem lesz hosszan elhúzódó állóháború egy egyszerű nézet különbségből.
Kialakult egy olyan napi-, és munkarendünk, ami mindkettőnk számára kényelmes, ezért hosszú távon alkalmazható. Olyan, amiben jut elég idő és figyelem a munkára, egymásra, a gyerekre és a nagyira is. Összességében azt tanultam meg, hogy bár fontosak az érzelmeim a dolgokkal kapcsolatban, de fontos, hogy mindig gondolkodjak is mielőtt cselekszem és vegyem figyelembe a szeretteim igényeit is. Úgy vélem, teljesült, amiért Önhöz fordultunk. A jövőben meg fogjuk tudni oldani a problémáinkat önállóan.

Szép hosszú, részletes beszámoló volt Zaláné. Most pedig Flórán volt a sor, hogy elmondja, honnan hová jutott el.

Hasznosítható tudás a mindennapokban

- A legfontosabb, ami ez idő alatt történt velem, az a felismerés volt, hogy nem szégyen segítséget kérni, ha egy dologgal egyedül nem boldogulok. Eljutottam arra az elhatározásra, hogy pszichológushoz fordulok, hogy megbirkózzak a gyászommal és a mamámat is újra a helyén tudjam kezelni. Ezzel pedig nagy lépést tettem annak érdekében, hogy a házasságom is rendbe jöjjön, mert ráébredtem, hogy olyan változásokat idézett elő bennem a gyász, ami rám tartozik és nem változtathatom meg gyökeresen miatta a környezetem életét. Azt tanultam meg még, hogy bíznom kell a férjemben, hogy elmondhatom neki mire vágyom s annak lesz is foganatja. Hogy ne akarjak anyáskodni se a mamám, se a férjem felett, ne akarjam jobban tudni, hogy mi a jó nekik. Hiszen ők felnőtt emberek, egyenlő partnerként kell velük viselkednem. Akinek tényleg szüksége van az anyáskodásomra az Ábel.
Ahogyan Zalán is mondta, a darabjaira hulló családi életünk újra egy egységet alkot, amiben megvan a helye, a szerepe és a fontossága mindenkinek. Van újra rendszeresség az éltünkben, vannak elfogadható szabályok. Ábel sem néz már riadtan, ha vita támad közöttünk, mert megtanultuk kezelni az érzelmeinket. Igaza van Zalánnak, amiért Önhöz fordultunk azt megoldottuk az Ön segítségével. Ami nagyon fontos, hogy mindazt, amire rájövünk, át tudjuk vinni a hétköznapokra.- így zárta összefoglalóját Flóra.

A siker titka: őszinteség és kitató, komoly munka

Most a Coach következett.

- Kiváló munkát végeztek mindketten. Akarták a változást, komolyan vették a feladatokat, őszinték voltak önmagukhoz, egymáshoz és hozzám is.
Az általam látott és tapasztalt tetteik és változásaik alapján én is úgy érzem, hogy a mi dolgunk most a végére ért. Elérték azt, ami a lényeg volt, hogy egymásra mutogatás, érzelmi alapon hozott döntések nélkül, tudatosan tudják a felmerülő problémákat kezelni.
A magam részéről és az Önök összefoglalói alapján teljesítettnek érzem a küldetést.
Véleményem szerint, ami ezután jön, az már az önmaguk boncolgatása, a gyerekkori-, és a közös évek alatt átélt traumák feldogozása, a rossz rutinok elengedése.
Ezek pedig már a pszichológusra tartoznak, ő fogja tudni szakszerűen kezelni ezeket a dolgokat.
Köszönöm szépen, hogy megtiszteltek a bizalmukkal és segíthettem.

- Mi pedig köszönjük szépen a támogatást és a lehetőséget. Nagyon sokat segített, hogy elinduljunk az "úton" amin régóta szeretnénk végigmenni. - zárta le az ülést Zalán, Flóra pedig egy kedves mosollyal és egy baráti öleléssel fejezte ki háláját.

Hónapok teltek el az coaching óta.
Flóra és Zalán szorgalmasan dolgozik a pszichológussal. Kapcsolatuk egyre kiegyensúlyozottabb. Az otthon ülős Zalán egyre gyakrabban mozdul ki otthonról a családjával. A nyüzsögni szerető Flóra pedig boldogan kísérte el párját egy horgásztanyára, egy kéthetes pecázós nyaralásra. Most elbúcsúzunk tőlük sok-sok boldog napot kívánva nekik.