A rózsaszín szemüveg

Kedves Olvasóm,

nagyon nehéz az embernek bevallani, még saját magának is, hogy családi konfliktusai gyakran abból adódnak, ha a valódi, hús-vér szülő, férj, gyerek és saját maga helyett egy megálmodott személyt akar szeretni. Beszéltem már a konfliktusok kiváltó okairól a "Kaméleonok élete a saját vélemény falai mögött" és az "Előzzük meg, hogy a fa gyökerei feltörjék a járdát!" című írásaimban is. Amiről most írok, - a rózsaszín szemüveg - egy újabb jelenség, ami coachinggal nagyon jól orvosolható.

Ideális képek

Attól a pillanattól kezdve, hogy a világra jövünk a saját vágyaink, és a minket körülvevő közösségek hatására kialakítunk ideális szerepeket. Megfogalmazzuk magunknak, hogy például milyen a jó édesanya, a jó édesapa, milyennek kell lennie egy testvérnek. Aztán, ahogy cseperedünk és egy tágabb közösségbe kerülünk kialakul az ideális barát képe, majd a férfié vagy nőé, akibe

beleszerethetünk, azután az ideális férj vagy feleség paraméterei is megszületnek bennünk, az anyósé és apósé, s végül de nem utolsó sorban az ideális gyermek, vő, meny, majd unoka tulajdonságai is megfogalmazódnak bennünk.

De hát mi ezzel a baj?!

Tényleg miért baj az, ha van egy ideális képünk azokról, akikkel kapcsolatba kerülünk életünk során?
Ez egyáltalán nem baj.
Sőt, szükséges, hogy legyen elképzelésünk arról, hogy mi az ideális számunkra.
Olyan ez, mint egy iránytű. Például, amikor barátokat választunk, vagy éppen társat, akkor tudnunk kell valamihez viszonyítani azt a személyt, akivel kapcsolatba kerülünk. Vajon mennyiben is hasonló vagy éppen eltérő attól, aki számunkra megfelelne?

Akkor, hogy okozhatja mégis a kapcsolataink kisiklását az ideális kép?!

A baj ott kezdődik, hogy elsősorban az érzelmeink mozgatnak bennünket. Ennél fogva, főleg a kapcsolat kezdetén, (és ez nem csak a szerelemre igaz!) nem a józan eszünkkel látjuk a másikat,

hanem egy felfokozott érzelmen - a rózsaszín szemüvegen - keresztül. Ilyenkor pedig nem azt a személyt kezdjük látni, aki ott áll előttünk, hanem felruházzuk őt azokkal a tulajdonságokkal, amik számunkra az ő szerepében ideálisak. Így aztán anyánk, gyermekünk, szerelmünk, stb. úgy tűnik fel számunkra, mint "maga a megtestesült tökély" (ahogyan azt Mary Poppins mondaná).

Ha kiesik a rózsaszín lencse a szemüvegből

A szerelemnél emlegetik általában, de minden felfokozott érzelmi kötődésre igaz, hogy egy idő után, ha az érzelmek csillapodnak és a normál szintre állnak be, úgy érzékeljük, hogy a másik megváltozott.

Egyre többször hasonlítjuk őt össze a bennünk lévő ideális képpel, és érzékeljük, hogy még csak nem is hasonlít arra, akit mi elképzeltünk magunknak. Vádaskodni kezdünk, hogy mennyire megváltozott a másik, próbálunk hatással lenni rá, hogy "változzon vissza!". Az esetek többségében hiába. Sőt, a változással megvádolt hozzátartozónk értetlenül áll előttünk, hogy ő mindig is olyan volt, amilyen most. Nem érti, hogy mitől "bolondultunk meg" hirtelen és miért akarunk belőle teljesen más embert faragni.


Velem is megtörtént

Én különösen érzelem vezérelt ember vagyok. Ennél fogva az én életemben számtalanszor előfordult, hogy emberi konfliktusaim abból adódtak, hogy az általam teremtett ideális képet pillanatok alatt ráaggattam az általam megszeretett személyre.
Én elég hosszú ideig képes voltam a rózsaszín szemüvegen keresztül látni a másikat, aztán - szinte egyik pillanatról a másikra -, hullott ki a szemüvegből a rózsaszín lencse, s ott állt előttem valaki, aki vajmi kevéssé hasonlított arra, "akit én megszerettem" korábban. Ilyenkor óriási késztetést éreztem az előző állapot visszaállítására, és komoly nyomást gyakoroltam a személyre a változás érdekében.

Így ment tönkre a kapcsolatom a legidősebb lányommal és futott zátonyra kis híján a házasságom is.
A másik hiba, amit a rózsaszín szemüveggel elkövettem, amikor viszonylag hamar kiderült, hogy a másik nem felel meg az ideális képemnek, erőnek erejével akartam őt betuszkolni az általam kialakított ideális kép kalodába. Így tettem tönkre a második kislányommal való kapcsolatomat tudatlanul és akaratlanul.


Hogy mi történt velünk, mi lett a történetünk vége és hogyan lehetett volna ezeken a helyzeteken segíteni a coachinggal, arról fogok írni a következő írásaimban.

Ha kíváncsi személyes történeteimre, várom vissza a blogra hamarosan!

                                          Kóbor Virág, az Ön Life-coach partnere,
                                          virag.kobor kukac gmail.com