Zalán és Flóra coachingja a közepes hosszúságúak közé tartozik.
Mint az már az utóbbi időben lenni szokott, a pár pozitív hangulatban érkezett.
A Coach most a házi feladatot - egy rövid összefoglaló az elmúlt 7 hétről -, melyet az elmúlt ülésen adott fel, kérte ügyfeleitől. A feladat az volt, írják le, hogyan látják, van-e változás, vannak-e új nézőpontjaik, eszközeik, amivel hatást tudnak gyakorolni a folyamatokra?
Zalán csak mondja és mondja....
Mint az esetek többségében, most is Zalánnak eredt meg előbb a nyelve.
- Rohan az idő! Olyan, mintha már hónapok távlatában lenne az az ádáz állapot köztünk, amivel Önhöz fordultunk, pedig még csak másfél hónap telt el! Én a magam részéről jól érzem magam. Sok mindent tanultam magamról és sok mindent tanultam a kapcsolatunkról. Amikor jöttem, bizonytalan voltam, hogy akarom-e még ezt a házasságot. Most viszont szilárd meggyőződésem, hogy mi összetartozunk, és együtt is fogjuk leélni az életünket, mégpedig boldogan. - Miközben ezek a gondolatok elhangzottak Zalántól, Flóra arcának színe először piros lett, majd falfehér, aztán megint piros és egy halvány mosoly futott át rajta. Tekintetével szinte megsimogatta a férfi arcát, pillantásuk egy másodpercre összeakadt, majd Zalán így folytatta. - Megtanultam, hogy a kapcsolatunk csakis rajtunk múlik. Bármilyen külső körülmény hat is rá, ha mi azt akarjuk, hogy jól működjön, és teszünk érte, akkor az úgy is lesz. - Ahogy ezeket kimondta megfogta Flóra kezét, aki egyetértően bólintott. - Megtanultam, hogy amit szeretnék, azt nem erőből kell elérnem nála. Ha higgadtan elmondom, hogy mik a dologgal kapcsolatban a meglátásaim, mit érzek és ezért mit szeretnék, nyitott fülekre találok Flóránál. Amikor dühbe gurulok, nem vagdalkozom, nem kritizálom Őt, inkább kicsit félrevonulok, számolok tízig, s ezalatt vagy lecsillapodom, vagy leírom amit gondolok. És ez idő alatt eljutok egy olyan állapotba, hogy el tudjam mondani úgy a dolgot, ahogy az imént felvázoltam. Megtanultam azt is, hogy a céljaimat és vágyaimat össze kell egyeztetnem a nejemével. Kell, hogy mindketten magunkénak érezzük a döntést egy-egy témában, ezért megbeszéljük, kompromisszumokat kötünk és le is írjuk a közös döntést ezentúl. Így sokkal megfoghatóbb lesz, fel lehet pontosan idézni és ezzel elejét vesszük az emlékezetünk különbözőségéből eredő vitáknak. Készítettünk egy olyan szabály rendszert, amit bármikor elővehetünk, ha vitás helyzetben vagyunk és nem tudunk zöldágra vergődni. Így nem lesz hosszan elhúzódó állóháború egy egyszerű nézet különbségből.
Kialakult egy olyan napi-, és munkarendünk, ami mindkettőnk számára kényelmes, ezért hosszú távon alkalmazható. Olyan, amiben jut elég idő és figyelem a munkára, egymásra, a gyerekre és a nagyira is. Összességében azt tanultam meg, hogy bár fontosak az érzelmeim a dolgokkal kapcsolatban, de fontos, hogy mindig gondolkodjak is mielőtt cselekszem és vegyem figyelembe a szeretteim igényeit is. Úgy vélem, teljesült, amiért Önhöz fordultunk. A jövőben meg fogjuk tudni oldani a problémáinkat önállóan.
Szép hosszú, részletes beszámoló volt Zaláné. Most pedig Flórán volt a sor, hogy elmondja, honnan hová jutott el.
Hasznosítható tudás a mindennapokban
- A legfontosabb, ami ez idő alatt történt velem, az a felismerés volt, hogy nem szégyen segítséget kérni, ha egy dologgal egyedül nem boldogulok. Eljutottam arra az elhatározásra, hogy pszichológushoz fordulok, hogy megbirkózzak a gyászommal és a mamámat is újra a helyén tudjam kezelni. Ezzel pedig nagy lépést tettem annak érdekében, hogy a házasságom is rendbe jöjjön, mert ráébredtem, hogy olyan változásokat idézett elő bennem a gyász, ami rám tartozik és nem változtathatom meg gyökeresen miatta a környezetem életét. Azt tanultam meg még, hogy bíznom kell a férjemben, hogy elmondhatom neki mire vágyom s annak lesz is foganatja. Hogy ne akarjak anyáskodni se a mamám, se a férjem felett, ne akarjam jobban tudni, hogy mi a jó nekik. Hiszen ők felnőtt emberek, egyenlő partnerként kell velük viselkednem. Akinek tényleg szüksége van az anyáskodásomra az Ábel.
Ahogyan Zalán is mondta, a darabjaira hulló családi életünk újra egy egységet alkot, amiben megvan a helye, a szerepe és a fontossága mindenkinek. Van újra rendszeresség az éltünkben, vannak elfogadható szabályok. Ábel sem néz már riadtan, ha vita támad közöttünk, mert megtanultuk kezelni az érzelmeinket. Igaza van Zalánnak, amiért Önhöz fordultunk azt megoldottuk az Ön segítségével. Ami nagyon fontos, hogy mindazt, amire rájövünk, át tudjuk vinni a hétköznapokra.- így zárta összefoglalóját Flóra.
A siker titka: őszinteség és kitató, komoly munka
Most a Coach következett.
- Kiváló munkát végeztek mindketten. Akarták a változást, komolyan vették a feladatokat, őszinték voltak önmagukhoz, egymáshoz és hozzám is.
Az általam látott és tapasztalt tetteik és változásaik alapján én is úgy érzem, hogy a mi dolgunk most a végére ért. Elérték azt, ami a lényeg volt, hogy egymásra mutogatás, érzelmi alapon hozott döntések nélkül, tudatosan tudják a felmerülő problémákat kezelni.
A magam részéről és az Önök összefoglalói alapján teljesítettnek érzem a küldetést.
Véleményem szerint, ami ezután jön, az már az önmaguk boncolgatása, a gyerekkori-, és a közös évek alatt átélt traumák feldogozása, a rossz rutinok elengedése.
Ezek pedig már a pszichológusra tartoznak, ő fogja tudni szakszerűen kezelni ezeket a dolgokat.
Köszönöm szépen, hogy megtiszteltek a bizalmukkal és segíthettem.
- Mi pedig köszönjük szépen a támogatást és a lehetőséget. Nagyon sokat segített, hogy elinduljunk az "úton" amin régóta szeretnénk végigmenni. - zárta le az ülést Zalán, Flóra pedig egy kedves mosollyal és egy baráti öleléssel fejezte ki háláját.
Hónapok teltek el az coaching óta.
Flóra és Zalán szorgalmasan dolgozik a pszichológussal. Kapcsolatuk egyre kiegyensúlyozottabb. Az otthon ülős Zalán egyre gyakrabban mozdul ki otthonról a családjával. A nyüzsögni szerető Flóra pedig boldogan kísérte el párját egy horgásztanyára, egy kéthetes pecázós nyaralásra. Most elbúcsúzunk tőlük sok-sok boldog napot kívánva nekik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése