2014. július 18., péntek

Kimutassam? Ne mutassam?

Azaz, mikor kell a "póker arc"?

Azt mondják, nem vagyok egy kimondott "póker arc".
Amit érzek, amit gondolok az gyakran kiül az arcomra. Sőt, nemcsak az arcvonásaim árulják el, hogy mit érzek, nagyon gyakran szavakban és egyéb metakommunikációs eszközeimben is kifejezem véleményemet az adott helyzettel kapcsolatban.
Elgondolkodtató, jó-e ez a tulajdonságom vagy sem?

A saját életemben azt tapasztaltam, hogy bizonyos helyzetekben, bizonyos környezetben lehet ez kellemetlen, ám létezik olyan közösség, olyan szituáció, ahol ez kifejezetten előnyös.

Vannak helyzetek - pl. a munka világában, az üzleti életben - amikor taktikázni kell, el kell rejteni az adott szituáció ránk gyakorolt hatását. Ilyen helyzetben bizonyára sokkal előnyösebb, ha az ember nem reagál érzelmei szerint.

Pssz....hajoljon csak egy kicsit közelebb!Bevallom Önnek, nehezen de én is megtanultam ezekben a helyzetekben uralkodni magamon. Bizony nem volt könnyű!

Van azonban olyan közeg, ahol kifejezetten fontos, hogy kifejezzük valós véleményünket, érzelmeinket az adott helyzettel kapcsolatban. Ilyen környezetünk a család, a baráti társaság.

Hová vezethet, ha alakoskodunk?!

Ha kedvesnek és türelmesnek adjuk ki magunkat, amikor legszívesebben "lekiabálnánk" a másik fejéről a haját? Mi lesz az eredménye, ha passzívan vagy éppen elutasítóan viselkedünk, amikor a másik kedveskedik nekünk, pedig valójában örömünkben a nyakába ugranánk és össze-vissza csókolnánk? És egyáltalán miért teszünk másként a szeretteinkkel, mint ahogyan valójában érzünk? Talán már úgy megszoktuk a taktikázást a társadalmi szerepeinkben, hogy otthon sem tudjuk abbahagyni? Miért nem bízunk meg azokban a személyekben, akik azt állítják szeretnek bennünket? Hová vezet ez a taktikázás?

Most szeret vagy nem szeret?

Tapasztalt már olyat, hogy valakiről azt gondolta a családtagjai közül, hogy nem kedveli Önt? Érezte ettől valaha rosszul magát? Előfordult, hogy ez a személy, egy nehéz élethelyzetében kiállt Önért, pl. megvédte Önt, mint egy "anyatigris"? Gondolt ilyen helyzetben arra, hogy ha az illető kimutatta volna a valódi érzéseit, mennyivel könnyebb lett volna megbirkózni, a közös életük folyamán számos problémával?

A családban és az igaz barátságban azért vagyunk együtt, hogy feltételek nélkül elfogadjuk egymást, hogy támaszai legyünk egymásnak, hogy legyen egy hely, ahol bátran, nyugodtan önmagunk lehetünk. Ahol megbízhatunk abban, hogy a viselkedés, amit velünk szemben tanúsítanak a többiek őszinte. Ez persze nem jelenti azt, hogy itt nem kapunk kritikát, esetleg hasonló érzelmileg túlfűtött reakciókat! Ez annyit tesz, hogy őszinte megnyilvánulásaink nem csukott ajtókat, zárt füleket találnak. Azt jelenti, hogy ha teszünk vagy éppen nem teszünk valamit, kapunk őszinte visszacsatolást viselkedésünkről. S ez által könnyebben eligazodunk, könnyebben hozunk meg döntéseket. Ha hibázunk, lehetőségünk van helyesbítésre. Tudjuk, hogy mit várnak tőlünk és környezetünk is tudni fogja, hogy mi mit várunk el tőlük.

A kimutatott érzelmek, a kimondott vélemények biztos útjelzők

Ha tehát a családban, a barátaink között valós véleményünket, érzéseinket vállaljuk, olyan lesz, mint amikor utazás közben útjelző táblák mutatják, hogy melyik úton hová jutunk.

Ha Ön nehezen igazodik el családja vagy barátai között.
Ha gyakran tapasztal olyan reakciókat, melyeket nem várt az adott viselkedésére. Ha többször előfordult, hogy egy családtagja másként reagált, mint ahogy várta tőle. Ha nem ért szót a többiekkel, akkor keressen meg bátran! Segítek kitenni, vagy észrevenni az "útjelző táblákat", hogy könnyebb legyen az Ön és családja számára a közös élet!



                                                                            Kóbor Virág, az Ön Life-coach partnere,
                                                                            virag.kobor kukac gmail.com




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése